indokol
indokol* tárgyas ige -t, -jon
Kerülendő szó vagy kifejezés.
1. Indokol vmit: <személy> vminek az okát kifejti; megokol. Cselekedetét nem is indokolta. Tettét azzal indokolta, hogy … Mivel tudod indokolni?
2. Vmi indokol vmit: vmi elfogadható (indító)ok vmire; magyaráz. Ezt a viselkedést semmi sem indokolhatja. Naiv megszökését a boldogság öléből tapasztalatlan volta eléggé indokolja. (Arany János)
Igekötős igék: megindokol.
indokoló v. indokló.
