inkognitó
inkognitó főnév és határozószó (régies írva: incognito is) (választékos)
I. főnév -t, -ja Az az állapot, amelyben vki, rendsz. vmely magas rangú v. hivatalos személy úgy jelenik meg vhol, hogy kilétét titokban tartja. Inkognitóban jelenik meg, utazik, van vhol; elárulja inkognitóját; ® felfedi inkognitóját; ® leveti inkognitóját; megőrzi inkognitóját. Csak egy asszonynak lehet annyi bátorsága, hogy inkognitóban utazó uralkodó hercegek és tábornokok jelenlétében így „kinyissa a száját”. (Krúdy Gyula) Mindenki őt nézte: bukott király volt inkognitóban. (Babits Mihály)
II.* határozószó (régies) Rangrejtve. Mi célból járt a herceg … incognito Magyarországon? (Mikszáth Kálmán) || a. (régies) Úgy, hogy senkinek sem jut tudomására; ismeretlenül, titokban. Biberach történetesen azon szobába is benyit, hol az incognito visszaérkezett Bánk Peturral beszél. (Arany János) Koromsötétség festi feketére az egész világot. Az embert incognito ütheti arcul akárki. (Mikszáth Kálmán)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
