instruktor
instruktor főnév -t, -ok, -a
1. (elavulóban) Házitanító. Az asszony instruktort fogadott a fiúkhoz. (Mikszáth Kálmán)
2. (politika, 1945 után) <Pártban, tömegszervezetben> a felsőbb szervek utasításait az alsóbb szervekkel közlő, ez utóbbiakat segítő és ellenőrző személy. Az instruktor ellenőrizte az alapszerv munkáját.
instruktori; instruktorkodik; instruktorság.
