iram
iram főnév -ot, -a (rendsz. egyes számban)
1. <Ember, futó állat, jármű mozgásában> a kezdeti lendülettől kapott nagy gyorsaság, ilyen gyorsasággal végzett futás. ® Erős iram; ® nagy iram; irama alábbhagy. A kocsi szédületes iramban száguld. Az autó vad iramban száguld el … az egyik kórház felé. (Gelléri Andor Endre) || a. (átvitt értelemben) <Cselekvésben, munkában v. fejlődésben, folyamatban> lendületes, erőteljes mód, amely szerint vmi halad, fejlődik. Az építkezések irama meggyorsult. Nagyobb az iram a mezőgazdaságban. Nagy iramban készül az új gép. A sors … más miliőbe dobott, s itt kell helytállnom. Itt viszont … hogyha nem bírom … az iramot, inkább mondjak le és menjek vissza a magam csöndességébe. (Móricz Zsigmond)
2. (sport) <Célra törő mozgásban, futásban> a gyorsaságnak, a lendületnek a mértéke, foka. Vad, öldöklő iram; az iram csökken; iramot ® diktál. A start tökéletes volt … s néhány pillanat múlva teljes iramban rohant a cél felé. (Kosztolányi Dezső) || a. (jelző nélkül) (sport) Nagy, gyors iram. A mérkőzés jó volt, de nem volt iram. A két gyors csatár gondoskodott az iramról.
Szóösszetétel(ek): iramgyorsaság.
iramú.
