íródeák
íródeák főnév íródiák
1. (történettudomány) <A XIX. század előtti korokban> főleg kancelláriákon, gyak. fejedelmi v. főúri udvarokban írásbeli teendők ellátására alkalmazott, a betűvetéshez jól értő, rendsz. fiatalabb ember. Mikes volt Rákóczi íródeákja. Franciaországban egy városi gazdag bírónak az íródeákja, megszeretvén egy leányt, megkéri, és a lakodalomra napot rendelnek. (Mikes Kelemen) Volt a férjének egy íródeákja, Csinos szelíd fiú. (Mikszáth Kálmán) Ha az isten íródiák volna, | s éjjel-nappal mindegyre csak írna, | úgy se győzné ő se följegyezni, | mennyit kell a szegénynek szenvedni. (József Attila)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Író, költő. Egy-két szegény iródiák Sohse állított meg még sorsot. (Ady Endre)
íródeáki; íródeákság.
