irtózatos
irtózatos melléknév -an, -abb
1. Olyan, ami irtózatot kelt vkiben. Irtózatos volt az oszló hulla. Irtózatos éjben, ölő hadon át, Elhagyja a fénylakot [= fényes palotát], ősi honát. (Arany János–Goethe-fordítás) Irtózatos dolgokat mondtam, amitől elfehérült mindenki, gyűlöletessé vált étel és ital. (Kuncz Aladár)
2. Félelmetesen, megrendítően hatalmas méretű; rettenetes, borzasztó. Irtózatos háború, pusztítás. Irtózatos földrengés híre érkezett. Az irtózatos árvíz egyelőre fel sem mérhető károkat okozott. Irtózatos szakadék szélén állt. || a. (túlzó) <Hatásánál, méreteinél fogva> csodálkozásra, megrendülésre késztető; rendkívül nagy, megrendítően nagy. Irtózatos terhet emel fel. Irtózatos nyomással dolgozik a gép. Irtózatos vihar volt. E percnek irtózatos nagyszerűsége szorítva hat le keblemre. (Kossuth Lajos) A bálvány … elkezdett fényleni, … irtózatos tüzet gerjesztettek alá. (Jókai Mór) || b. (túlzó) Nagyon nagy, roppant nagy, irtó (3). Irtózatosan összeszidta. Irtózatos botrányt csinált. Irtózatos nagy hévvel szónokolt.
irtózatosság.
