istenes
istenes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (néha kissé gúnyos) Istenben hivő <személy>. Istenes vén ember. Beteg szívvel, istenes ember, Vallok neked, ím, kicsi párom. (Ady Endre) || a. Istenről szóló, vele kapcs. <irodalmi alkotás>. Istenes ének, vers.
2. (bizalmas) Olyan <dolog>, ami tűrhető, ami még elfogadható, elviselhető. Ez még istenes. Kegyelmeteknél még mind istenes a világ sorja, de nálunk kell azt megnézni … (Jókai Mór)
3. (bizalmas, gyak. tréfás) Istenesen: alaposan, derekasan. Istenesen eldöngették. Drága komámasszony, … Üsse agyon férjét és szidja meg istenesen, ha Még eztán sem fog nekem írni az ilyen-amolyan. (Petőfi Sándor)
istenesség.
