istenfélő
istenfélő melléknév és főnév (vallásügy)
I. melléknév -en [e], -bb Istent, ill. az ő akaratát félve tisztelő <személy>. Istenfélő öregasszony. Szabadabb respublica világ elejétől nem volt, mint az íróké … Vannak benne istenfélő és istentelen polgárok. (Bajza József) Gazdag és istenfélő polgár leánya volt. (Jókai Mór) || a. Isten félelmére, vallásos áhítatra valló, ezzel kapcs. Istenfélő élet. Még egy második Istenfélő éneket Kellene mondanom. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Istenfélő neveltetésben részesültem. (Tolnai Lajos)
II. főnév -t, -je [e] Istenfélő személy. Az istenfélők és az istentagadók.
