istenít
istenít [e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e]
1. (ritka) Istenként imád, isteni tiszteletben részesít vkit, vmit. A régi népek a természeti erőket istenítették.
2. (átvitt értelemben, túlzó, gyak. rosszalló) Dicsőít, magasztal. Némelyek istenítették az előadást, mások rossznak találták. Az egész világ isteníti egyszerre, [de] én nem fogok megváltozni a maga kedvéért … (Móricz Zsigmond)
istenítés; istenített; istenítő.
