istenverte
istenverte [e-e-e] melléknév
1. Olyan <személy, emberi közösség>, akit, amelyet <vallásos felfogás szerint> az Isten megvert; bajtól, szerencsétlenségtől sújtott; nyomorult. Istenverte nép; istenverte paraszt. Ébredj, ébredj, istenverte nemzet … (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben) <Ingerültség, bosszúság kifejezésében:> kellemetlenséget, bosszúságot, bajt okozó; átkozott. Istenverte állat, pillanat. Istenverte csengetés riasztott fel hajnalban. Hova ilyen istenverte időben? (Vas Gereben) Mindég hegynek fel, istenverte úton, kőrül kőre hágva … (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, költői) Hitvány, nyomorúságos <dolog>. Célra siet, mely cél csak ama közel erdő; A közel erdőben pedig isten-verte vityilló. (Arany János) Hol egyéb se termett istenverte gaznál, Most tengeri díszlik selyem szőke hajjal. (Arany János)
