iszapos
iszapos melléknév -an, -abb
1. Iszappal kevert, iszapot tartalmazó <föld, víz>. Az áradat iszapossá tette a patak tiszta vizét. És a szikla szakadt iszonyú robogással, … mig a mély Völgybe legördülvén iszapos lágy földben elűle. (Vörösmarty Mihály) Derékig tiport a tóban. Nehezen, elakadva haladt: az iszapos fenék visszatartotta. (Gelléri Andor Endre) || a. Ilyen vizet, földet tartalmazó. Régi, iszapos kút.
2. Iszappal bekent, bemocskolt <test(rész), tárgy>. Iszapos lett a keze. Iszapos lábát megmosta. Reng a gálya … Vitorlája Iszaposan összetépve. (Petőfi Sándor)
iszaposság.
