iszkiri
iszkiri mondatszó iszkirí
1. <Kutya kikergetésére.> Iszkiri te! Bodri! Iszkiri ki!
2. (bizalmas) <Személyhez, főleg gyerekhez:> lódulj gyorsan!, kotródj! Még mindig itt vagy? Iszkiri, iskolába! Talán egy koporsót parancsolsz? – kérdezte a nyájas kereskedő volt feleségétől … – Vagy pedig iszkiri innen kifelé! (Krúdy Gyula)
3. (tréfás, bizalmas) <Menekülésszerű távozás, futás gyorsaságának érzékeltetésére.> A gyerek egy szót sem felelt, iszkiri, rohant kifelé. A lövésre [a róka] nem hogy – iszkiri – menekült volna, hanem inkább szemtelen kíváncsisággal lopózott errébb. (Bársony István) Ágoston uram iszkiri, szedte a sátorfáját, ment egyenesen a szekereihez … (Mikszáth Kálmán) A kertész … a mellékajtóhoz jutott, s kinyitván azt, iszkiri, eltűnt az ajtó mögött. (Mikszáth Kálmán)
