ítél
ítél [í v. i] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas Vmire ítél: <személyt> bírói szóval vmely büntetés elszenvedésére v. pénzösszeg megfizetésére kötelez. A bíróság pénzbüntetésre, szabadságvesztésre ítélte. A bűnös asszonyt tíz évi fegyházra ítélték. A tettest arra ítélték, hogy … || a. tárgyatlan (választékos) Ítélkezik. Isten nevében az ember felett Száz zsarnok ítélt. (Juhász Gyula) || b. Vmit, vkit vkinek v. vhova ítél: a) (ritka) bírói szóval vmely büntetést szab vkire, vmire. [Az aga] száz botot ítélt a talpára. (Jókai Mór); b) bírói szóval kimondja, hogy vmi, vki vkié legyen, vkihez tartozzék. A vitás küldeményt a felperesnek ítélték. Mikor… Vigiliano… elvált a feleségétől, Roland már abban a korban volt, amelyben a gyermeket minden törvény az apának ítéli. (Ambrus Zoltán) || c. tárgyas (sport) <Bíráskodó személy vmely cselekvést> mint arra illetékes elrendel. A bíró szabadrúgást, tizenegyest ítélt.
2. tárgyatlan (jogtudomány) Vmely vitás ügyet bírói szóval eldönt. Vmiben a ® végső fokon ítél. Ebben az ügyben a megyei bíróság ítél. A bíróság úgy ítélt az ügyben, hogy … || a. tárgyatlan Általában vmely kérdést eldönt, és az igazságot megállapítja. Helyesen ítél; fordítva, helytelenül ítél. Nehéz ítélni ebben a kérdésben. Itélj: melyik közöttünk Jobb szívű. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || b. tárgyas (sport) Vmit ítél vkinek: vminek a jogosságát, tényét <mint illetékes, bíráskodó személy> megállapítja (vkinek a javára). Gólt ítél: megállapítja, hogy gól volt. A találatot a belga vívónak ítélték. || c. tárgyatlan (átvitt értelemben, költői) Igazságot tesz. Itél a nép, itélni fog S ezerszer jaj a bűnösöknek. (Ady Endre)
3. Vmilyennek ítél vkit, vmit: vmilyen véleményt alkot v. mond róla. Jónak, helyesnek ítél vmit; méltatlannak ítél vkit vmire. Én azt teszem …, mit jobbnak itélek. (Arany János) || a. tárgyatlan Vkiről, vmiről értékelő, gyak. kedvezőtlen véleményt alkot. Vmi ® után ítélve. Ne ítéljetek könnyelműen! A látszat alapján ítél. Ki-ki úgy ítél, amint esze van hozzá. (Vas Gereben) A magad hibáiról szigorúan, de a mások fogyatkozásairól kímélőleg ítélj. (Deák Ferenc) || b. tárgyas (tárgy nélkül is) Vmiből, vmiről ítél (vmit): vmilyen következtetést von le vmiből. A megjelenéséből azt ítélem, hogy … A hangjáról tudok ítélni. A leány járásából, … pirulásából … sok mindent lehet ítélni! (Gárdonyi Géza)
4. tárgyas Vmire van ítélve: vmilyen rossz sors vár rá. Pusztulásra van ítélve: <Bizonyos körülmények közt> el kell pusztulnia.
Igekötős igék: elítél; megítél; odaítél; visszaítél.
ítélés; ítélő; ítélt.
