ítész
ítész [í v. i] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (elavult)
(Mű)bíráló, kritikus. A képet egy pesti ítésszel kegyetlenül legáncsoltattam. (Tolnai Lajos) Jó, öreg ítészek valaha fölfegyverkezve mentek a színházba. Sohasem felejtették otthon látcsövüket. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): műítész.
ítészet; ítészi.
