ív
ív főnév -et, -e [e, -e]
1. Félkört v. többé-kevésbé szabályos görbét mutató vonal, alak, forma. Villogó szemeit amint rám vetette, Szemöldöke ívét egyenesre vette. (Arany János) Csípőre vágta a kezeit, harcias ívbe a könyökét. (Mikszáth Kálmán) || a. (mértan) A sík- v. a térbeli görbe vonalnak két pont közti darabja.
2. Többé-kevésbé szabályos görbe pálya. Széles ívben kikerül vmit. Nagy ívben röpült ki az ajtón. Gyönyörű ívben dobta a gerelyt. Nagy ívben köpködnek a fekete fogaik közé szorított szivartól. (Mikszáth Kálmán) [A hulló falevelek] halálos röpülésükben … hosszú ívet írnak le. (Kosztolányi Dezső) || a. (villamosság) Villamos ív: fényjelenséggel járó folyamatos kisülés, amelynek során a villamos áram ívben (1) töri át a szigetelő környezetet.
3. (építészet) Épület, építmény boltozatának hajlata, görbülete. Merész ívben hajló boltozat. Címer nem ragyog már Ivek, kapuk fölött … (Tompa Mihály) A merész bolt egy-egy íve Leroppan, zúgva, hirtelen. (Arany János) Itt a zúgó, vén folyam felett, Minthogyha most először állanék A híd ívén veled. (Tóth Árpád) Itália! … | Vonzanak íveid s tűnt fényed palotái. (Babits Mihály)
4. (régies) Íj. Ívet és nyilat ragad … (Kisfaludy Károly) Hajna … A kis ivet mindig viszi és meghozza magával A nyilat is. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben) Nem akarok dühvel meghalni, Ajzott és visszatartott ívvel. (Ady Endre)
5. Szabványos irodai nagyságúra vágott, gyak. kétrét hajtott, írásra haszn. papír. || a. jelzői használat(ban) Ekkora <papír>. Se aludni, se tanulni nem tudott, míg csak ötven ív papírt nem vett. (Móricz Zsigmond) || b. Hivatalos v. üzleti célra haszn., vonalozott, gyak. a megfelelő nyomtatott szöveggel ellátott rovatos papírlap, nyomtatvány-űrlap. Adóbevallási ív; kitölti, aláírja az ívet. A cégvezető valami ívet adott ki neki. Azon egy számoszlop magasodott. (Kosztolányi Dezső) || c. Aláírásra v. más hasonló célra, feljegyzésre szánt papírlap. Előfizetési ív. Az előcsarnokban kitett ívet a látogatók közül sokan aláírták. || d. Jelentést, előterjesztést tartalmazó, rendsz. a hivatalokban szokásos alakúra vágott papírlap. Előadói ív. || e. (nyomdászat) Rendsz. 16 nyomtatott lapot kitevő összehajtogatott papírlap, amely könyvkötészeti egység. Előfordul 4, 8, 32 lapos ív is. Egy nyomtatott ívért kapott az író egy forint negyven krajcárt. (Jókai Mór) || f. (nyomdászat, 1945 után) Szerzői ív: 40 000 közepes szélességű (nyomtatott) betűnek (n) megfelelő terjedelem. A kézirat kb. tíz szerzői ív.
6. (nyomdászat) Szabványban meghatározott nagyságú, egy négyzetméternél nem nagyobb, nyomtatványok készítésére v. csomagolásra haszn. papírlap, a (nyomdai) papiros mértékegysége. || a. jelzői használat(ban) Ilyen nagyságú. Egy ív papír.
Szóösszetétel(ek): 1. ívbéllet; ívborda; ívfűzés; ívhosszúság; ívjegy; ívlap; ívnagyság; ívnegyed; ívnyomtatvány; ívsor; ívszám; ívszelet; ívtartó; ívvonal; 2. adóív; békeív; betétív; birtokív; boltív; csúcsív; diadalív; félkörív; fényív; fokív; gyűjtőív; hegesztőív; kérdőív; körív; próbaív; szelvényív; vételív; vétív.
ívnyi.
