íz [1]

Teljes szövegű keresés

íz [1] főnév -t, -ek [ë v. e], -e [e]
1. Az az érzet, amelyet vmely étel, ital, oldott anyag a nyelvben mint az ízlelés szervében kelt. Édes, keserű, savanyú, sós íz; ® vad íz; vminek az íze: vminek ezt az érzetet okozó tulajdonsága; jó íze van; nincs semmi íze; égett, kozmás íze van; ® felvesz vmely ízt; ® megadja az ízét vminek. Nem érzi az étel ízét. A fűszer adja meg az étel ízét.  Hej ne igyál a Rákosbul! | Magyar csonton foly a vize, Könnyektül sós annak íze. (Kisfaludy Károly) A falatot minden idegszálával érzékelni kezdte: az ízét, a szagát, … a hőfokát. (Nagy Lajos) || a. Vkinek a szája íze: a) az elfogyasztott étel, ital után maradó v. más okból, pl. gyógyszertől, gyomorbajtól stb. származó ízérzet a szájban; keserű (lett) a szája íze: (átvitt értelemben is) <csalódás, megbántás miatt> elkedvetlenedett; ® rossz a szája íze vmitől; (átvitt értelemben) elvették a szája ízét vmitől: olyan leckét kapott, annyira megbántották, hogy elment a kedve vmitől; ® megadja a szája ízét vkinek; b) (átvitt értelemben) vkinek a tetszése, ízlése, kedve. Szája íze szerint főz, beszél.  Emlékezünk a másodszor nősült férj adomájára, kinek az új nő sehogysem tudta eltalálni a szája ízét. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Vminek a kívánatos, élvezetes volta, tulajdonsága, ill. vminek azt érdekessé, élvezetessé, kívánatossá tevő eleme. Rájön vminek az ízére: <fogyasztása, gyakorlása közben> fölfedezi élvezetes voltát, kezdi tudatosan élvezni. Rájön a cigaretta, a csók ízére. A veszekedés elvette a mulatság ízét. Megadja az ízét a beszédnek.  Mindennek elveszi savát, borsát, ízét az a – szó: pap. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben) Vminek összhatásába vegyülő jelleg. ® Vidéki íze van. A darabban van egy kis pikáns íz.  Ebbe a haragba egy kis tréfás íz is vegyült. (Mikszáth Kálmán)
3. (választékos) Gyümölcsíz, lekvár. Palacsinta ízzel.  Szenvtelen csak a lovag marad. Szó nélkül majszolja az ízzel bekent kenyeret. (Kuncz Aladár)
Szólás(ok): se íze, se bűze: a) ízetlen, unalmas <étel>; b) jelleg, életszerűség nélküli <rendsz. megnyilatkozás>.
Szóösszetétel(ek): barackíz; füstíz; gyümölcsíz; hordóíz; mellékíz; szájíz; szilvaíz; szőlőíz; utóíz; vadíz.
ízű.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT