izeg-mozog
izeg-mozog [ë] tárgyatlan ige izegtem-mozogtam [ë-e], izgett-mozgott [ë], izegjen-mozogjon [ë-ë]
Fészkelődik a helyén, folyton v. nyugtalanul mozgolódik, nem marad veszteg. A gyerek állandóan izeg-mozog. Miklós nyugtalanul izgett-mozgott. (Mikszáth Kálmán) Mindenről beszélni kellett, minden legkisebb dologról. Hogy az íróasztal előtti székre ültette-e …? Hogy ül a fotelben, most is olyan sokat izeg-mozog-e? (Móricz Zsigmond)
izgő-mozgó.
