izgatott
izgatott melléknév -an, -abb
Olyan <személy, csoport>, aki, amely izgalomban v. vmely izgalom hatása alatt van. Izgatott ember. Erre a hírre izgatott lett. Izgatott emberek jöttek szembe velünk. Izgatott volt egész este. Járni kezdett, izgatottan, le-föl, a padok között. (Kosztolányi Dezső) Erzsi mindig izgatottabb lett, mert mindent föltett egy kártyára. (Babits Mihály) || a. Olyan <magatartás>, amelyen az izgalom hatása megmutatkozik. Izgatott hangon, mozdulatokkal. A leány izgatott viselkedése már este szemet szúrt neki, figyelni kezdte. (Kosztolányi Dezső) || b. Olyan <jelenség, állapot>, amely izgalommal van tele. Izgatott lárma, várakozás, zsibongás. [Széchenyi emlékezete.] És mennyi harcot küzde önmagával? | Hány izgatott, álmatlan éjjelen? (Arany János) [A] járvány miatt … izgatott hangulat van az egész országban. (Jókai Mór)
