ízléstelenség
ízléstelenség főnév -et, -e [ë, e]
Általában az ízléstelen melléknévvel kifjezett sajátság, (jellem)vonás, megnyilvánulás.
1. A szép iránti érzéknek, a szépet a rúttól megkülönböztető képességnek a hiánya. Ízléstelenségre vall ilyen giccset megvenni. Fején annyi volt a vásárolt haj, amennyit csak a falusi ízléstelenség és tetszvágy a koponyára halmozhat. (Tolnai Lajos) || a. (ritka) Vmely írásműnek fejletlen, fogyatékos ízlésre valló jellege v. ilyen részlete. [Nagy Miklós] még a „vidéki levelezők” írásaiból is irtogatta az ízléstelenséget. (Krúdy Gyula)
2. Az illendőségbe ütköző cselekedet, magatartás v. megnyilvánulás. Ízléstelenség ilyesmiről idegenek előtt beszélni. Elkövette azt az ízléstelenséget, hogy … Ízléstelenség volna … e sablon házassági történetekkel untatni az egész nagyközönséget. (Mikszáth Kálmán)
