izzad
izzad ige -tam, -t v. -ott, -jon
1. tárgyatlan Izzad vki, vmi: vmely ember, állat verejtékmirigyei az egész test felületén v. vmelyik testrészen (a szokottnál nagyobb mennyiségű) verejtéket termelnek, választanak el v. ki; verejtékezik. Izzad a háta, a homloka, a hónalja, a lába, a tenyere. Izzad a nagy melegben. Izzadtam a vastag dunyha alatt. Izzadtak a lovak az erőlködésben. Szóláshasonlat(ok): izzad, mint egy ® ló. Sok ezer veszélyben izzada orcám. (Berzsenyi Dániel) Terhe alatt Bence mosolyogva izzad. (Arany János) Az ura köhögni kezdett, alattomos, kis lázai támadtak, éjszaka izzadt. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Vért v. véres verejtéket izzad: (nagyon) kínlódik, gyötrődik, keservesen szenved vmely erőfeszítéstől. Izzadott a török véres verítéket. (Petőfi Sándor)
2. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) <Vmely tárgy, anyag a felszínén lerakódó anyagot, váladékot> termel magából. A fa gyantát, mézgát izzad. A föld háta fölomolván, Szíksót izzad csupasz ormán. (Arany János)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) Izzad vmi: fokozatosan pára lepi el, v. belső nedvessége kiüt(közik) rajta. Izzad az ablak, a fal, az üveg. Ha a gabona nedvességtartalma nagyobb, fölmelegszik és izzadni kezd.
4. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) (átvitt értelemben) Fáradozik, küszködik, nehéz munkát végez. Sokat izzadt, amíg idáig eljutott. Csatáz, vív, ízzad éj és nap. (Czuczor Gergely) A bort megisszák, asszonyt megverik És izzadnak reggeltől estelig. (Juhász Gyula) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Kellemetlen helyzetben> lelki kínokat szenved, gyötrődik. Izzad a törvényszéki tárgyaláson, a vallatás alatt.
Igekötős igék: átizzad; beleizzad; kiizzad; megizzad; összeizzad.
izzadó; izzadozik.
