ifjú
ifjú [ú v. u] melléknév és főnév
I. ifjan, ifjabb (választékos)
1. Általában fiatal <személy>. Ifjú asszony, ember; ifjú leány, legény; ifjú nő, házas; az ifjú honpolgár ¬; ifjú óriás ¬; ifjú titán ¬; ifjú és bohó: <lekicsinylő megértés, megbocsátás kifejezésére>. Édes szép ifju hitvesem, Minek nevezzelek? (Petőfi Sándor) Robogj föl Láznak ifju serege. (Ady Endre) [Anyám.] A mosástól kicsit meggörnyedt, | én nem tudtam, hogy ifjú asszony. (József Attila) || a. (ritka) Ifjú személyekből, fiatalokból álló. Ifjú brigád, csapat.
2. Ifjú v. ifjabb (rövidítve: ifj.): <személy v. ritk. rang, cím, foglalkozásnév előtt azonos nevű, ill. rangú, foglalkozású két személy megkülönböztető jelzőjeként:> a fiatalabb korú v. a későbben élt. Ifjú Kovács János; az ifjú ténsasszony.
3. Ifjú személyhez tartozó. Ifjú évek, kor. || a. Fiatal életkorhoz tartozó, rá jellemző; ifjúi, fiatalos. Ifjú hév, lelkesülés, rajongás, szív. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár … (Petőfi Sándor) És látom újra ifju arcodat, Mikor még másért nem dobbant szived. (Vajda János) Ifju szivekben élek, s mindig tovább, Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák. (Ady Endre)
4. (költői) Életének, fejlődésének első szakaszában levő <állat, növény, dolog>; zsenge. Mint ifju repkény kerti fán, | Szilágyi karján csügg a lány. (Vörösmarty Mihály) Mintha ifjú rózsa futna fel a cser törzsére, olyszerű volt gyönyörű leánykáinknak könnyed lebegése. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t v. ifjat, ifjak (választékos) Fiatal, felserdült, általában nőtlen férfi. (történettudomány) A márciusi ifjak: az 1848. márc. 15-i forradalmat előkészítő és vezető fiatalok csoportja. Egy ifjú tűnt fel a városban. A zajos ifjakat leintették. Kell immár énnekem csak jó ló, hamar agár, Ifjak társasága. (Balassi Bálint) S rá bírhat-e majdan egy ifju szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet? (Petőfi Sándor) S a rózsakoszorús ifjak, leányok Rettenve néznek egy fekete párra. (Ady Endre) || a. (rendsz. többes számban) Általában <az idősebbekkel összehasonlítva> fiatalabb korban levő férfi. (népies) Ifja-vénje: egy bizonyos csoportban kivétel nélkül mindenki, valamennyien. Voltak ott ifjak, vének. Az ifjak az idősebbekkel vitatkoztak.
Szóösszetétel(ek): 1. ifjúkommunista; 2. aranyifjú; gazdaifjú; gyermekifjú; munkásifjú; örökifjú; parasztifjú.
