igaz
igaz melléknév és főnév
I. melléknév ® -án, -abb
1. A valóságot híven tükröző, a tények összefüggését meg nem hamisító <állítás, közlés, ismeret, művészi alkotás>. Igaz beszéd, tanúvallomás, történet, tudomány; egy ® betű sem igaz belőle; ® szent igaz; ® való igaz; egy szava sem igaz; ® századik szava sem igaz; ® fele sem igaz; akár igaz, akár nem; ® aminthogy igaz is; igaz is, nem is; ® ha igaz; nem igaz!; olyan szép, hogy nem is igaz; ami igaz, (az) igaz: ez tény, ezt el kell ismerni (még akkor is, ha egyéb tekintetben fenntartással élünk is); igaznak látszik; igaznak hisz, vél, vesz vmit; (szójárás) rég volt, talán igaz se volt. Szóláshasonlat(ok): olyan igaz, mint ahogy itt ® állok. Fontoljuk ezt meg, … magyarok, Amit mondtam nem új, de szent igaz. (Petőfi Sándor) Igaz [ez] bátyám az utolsó betűig. (Mikszáth Kálmán) A darab … elejétől végig igaz …; az egész szóról szóra megtörténhetett így, ahogy látjuk. (Ambrus Zoltán) || a. Igaz, (hogy) … : a) valóság, tény az, hogy … Igaz, hogy nem voltam otthon, de nem igaz, hogy előled mentem el. b) (gyak. megengedő kötőszó helyett) elismerem, meg kell hagyni v. engedni. Az ostor, az igaz, Hogy pattog némelykor, … No de: ebcsont beforr. (Petőfi Sándor) || b. Az igaz!: azt el kell ismerni, azt nem lehet kétségbe vonni (de esetleg más tekintetben nem úgy van); lám, csakugyan, valóban! [Ezt még nem mondtad!] – Az igaz! || c. (mondatszó-szerűen) Most jut eszembe, majdnem elfelejtettem. Igaz, ezt mondanom kellett volna! Tán a tudománynak éljek? | … Van, igaz, egy tudományom, … Enni, inni jól tudok. (Petőfi Sándor) Igaz, mit adjunk vacsorára? (Csiky Gergely) || d. Igaz? v. Igaz-e? v. nem igaz?: <beszéd közben v. vmely hosszabb közlés befejezése után az igenlő, a helyeslő feleletre, az elismerésre való ösztökélésként:> ugye, hogy így van? Megmondtam előre, hogy nem lesz jó vége! Igaz?
2. Valóságosan átélt, őszinte, nem színlelt <érzés>. Igaz barátság, szerelem, szeretet; igaz lelkemre mondom: <fogadkozás a mondanivaló hitelének alátámasztására>; igaz lélekkel: őszintén, becsületesen; igaz szívvel: őszinte érzéssel. Bolond, ki gyerekét ilyenre kapatja, … Nincs is az olyannak igaz indúlatja. (Arany János) || a. Ilyen érzést tanúsító <személy, magatartás, cselekedet>. Igaz híve ¬; igaz szerető; igaz tisztelője; igaz tisztelettel.
3. Az erkölcsi követelményeknek, a becsületességnek megfelelően élő, cselekvő <személy>. Igaz ember, hazafi, kommunista, magyar. Nyugossza meg Isten a haló-porában, | Mert hű és igaz volt élete folytában. (Arany János) Csörtettek bátran a senkik És meglapult az igaz ember. (Ady Endre) || a. (ritka) Igaz vkihez: becsülettel kitart mellette, hűséges hozzá. Szülő anyám, te szép Magyarország, | Hogy ne lennék holtig igaz hozzád! (Arany János) || b. Az erkölcsi követelményeknek, a becsületnek megfelelő, becsületes, tisztességes <cselekedet, eljárás, magatartás>. Igaz életű, lelkű; igaz járatban van; igaz úton jár; igaz ügy: tisztességes, becsületes, a közösség valódi érdekeit képviselő ügy. Életét egyetlen igaz és nagy ügynek szentelte. Vagy igaz világ lesz, Vagy nem lesz itt semmi. (Ady Endre) || c. (népies) Becsületes munkával szerzett, jogosan birtokolt. Igaz jószág, kereset, tulajdon. (szójárás) Igaz jószág el nem vész v. megkerül. || d. (régies) Vmely jogi követelménynek v. szabálynak, ill. vmely egyezménynek, egyezségnek megfelelő; jogos, törvényes, szabályos. Igaz követelés; igaz mértékkel mér. Te … Ölted meg a férjet, igaz viadalban. (Arany János)
4. (kissé választékos) Olyan <tárgy, személy, jelenség>, amely nemcsak hasonlít vmihez, hanem annak lényegét is híven tükrözi; valódi, igazi. Oh szabadság, … Kerestünk mi égen földön téged Egyetlenegy igaz istenséget. (Petőfi Sándor) Egyszer volt itt forradalom, Hites, igaz forradalom. (Ady Endre) || a. vmely típust, eszményt legjobban megközelítő, a legteljesebben megtestesítő <személy>. Igaz barát, bíró, testvér. S ez az igaz költő, ki a nép ajkára Hullatja keblének mennyei mannáját. (Petőfi Sándor) || b. (vallásügy) Az egy igaz Isten: <zsidó és keresztény szóhasználatban, a pogány istenekkel szemben:> egyetlen valóságnak, létezőnek hitt i. Amaz asszony … világosságot ad az emberek szívébe, hogy megértsék, mi különbség vagyon az egy igaz Isten … és az ősistenek között. (Jókai Mór) || c. (vallásügy) Igaz hit: vmely vallási hagyomány tételeivel egyező hit az istenség lényére és tiszteletére vonatk. Mindennek az volt a célja, hogy … [a] herceg az igaz hitre áttéríttessék. (Jókai Mór) Arra biztatott, hogy legyek misszionárius, és menjek el Kínába vértanúságot szenvedni az igaz hitért. (Móra Ferenc) || d. (ritka) Helyes, igazi. Elrohant, mint a vizsla, mely végre megszagolta az igaz nyomot. (Mikszáth Kálmán) Az igaz útat nem lelém. (Babits Mihály–Dante-fordítás)
II. főnév -at, -a
1. A dolgok igazi összefüggése, az igazi tényállás; igazság. Az igaz az, hogy …; igazat beszél, mond, szól; kimondja, megmondja, megvallja az igazat; az igazat megvallva: őszintén szólva. Az igazat megvallva: nekem se a leckén járt az eszem. A leánykán járt. (Gárdonyi Géza) Anyám szájából édes volt az étel, | apám szájából szép volt az igaz. (József Attila) || a. Vkinek az állításában, fejtegetésében, állásfoglalásában, magatartásában foglalt igazság, helyesség, jogosultság. Van benne vmi igaz; abban v. annyiban igaza van, hogy …; ragaszkodik a maga igazához: nem engedi a maga állításának igazságát v. álláspontjának helyességét elvitatni; igaznak bizonyul vmi; igaznak állít, ismer el, mond, nyilvánít, tart vmit; vkinek az igazára esküszik: feltétlenül igaznak tartja vkinek az állítását, helyesnek, jogosnak az álláspontját; igazat ® ad vkinek; igazat ® tesz. (szójárás) Aki haragszik, annak nincs igaza. Nagyobb igaza sohse volt népnek. (Ady Endre) A társaság, melynek megvédelmezte igazát, hálásan fogta körül. (Kosztolányi Dezső) Vidám és jó volt s tán konok, | ha bántották vélt igazában. (József Attila)
2. Vkinek vmihez való joga, jogos igénye, követelése. Harcol a munkásság, a parasztság igazáért; igazát keresi, kivívja, vitatja. Éhes magyaroknak Nem futja a kedvük, Míg az igazukat Tán kiverekedjük. (Ady Endre) || a. (régies) Igazat lát: igazságot szolgáltat, ítél. Ne félj, fenn az isten; ő majd igazat lát. (Arany János)
3. Igaz ember. Az igazak álmát alussza: nyugodt, tiszta lelkiismerettel alszik. Az igazak fogjanak össze. El kelle buknunk – haj minő tanulmány! – Meg kelle törnöd, – oh, mily áldozat! – Hogy romjaidra s romjainkra hullván, | Adjunk, Igaz! tenéked igazat. (Arany János) Maga … a minden igazak őriző angyala, … Isten éltesse sokáig. (Jókai Mór)
Közmondás(ok): Szólj v. mondj igazat, betörik a fejed: sok ember haraggal, bántással viszonozza, ha leplezetlenül megmondják neki a fájó igazságot.
Szóösszetétel(ek): 1. igazhívő; igazlátás; igazlelkűség; igazmondó; igazszívűség; 2. színigaz.
