ige [2]
ige [2] [ige v. íge] főnév igét, igéje [i-e v. í-e] (népies, szövőipar)
Három szál fonál a motollán mint számolási egység. Vastag fonálból ötven, vékonyból százötven igét vetnek föl egyszerre. || a. jelzői használat(ban) (számnévvel) Ötven ige fonál.
