igen [1]
igen [1] [ë] határozószó (választékos)
I. <Fokozó szóként.>
A. <Állító mondatban, rendsz. főhangsúlyos szóként.>
1. <(Ige, melléknév, határozószó v. ilyen főtagú szókapcsolat, ritk., főnév előtt v. ritk. ige, melléknév, határozószó után, fokozó határozószóként:> nagymértékben, nagy fokban; nagyon. –11 <Az ige v. az igének hangsúlyos bővítménye előtt, a cselekvés intenzitásának, hatásfokának, eredményességének, az akarat, szándék, vágy, érzés fokának, a változás mértékének fokozására.> Ön igen téved. Igen megörültem a csomagnak. György haragja pedig lészen rendkivűli, Mert vitéz szolgáját igen keserűli. (Arany János) Mikor Toldi Miklós megfogá a csehet, | És az ijedtében legott térdre esett, Igen megörvendett a felséges király. (Arany János) Imre igen örül István megjöttének. (Tömörkény István) A feleségem igen fog örülni … (Móricz Zsigmond) –12 (ritka) <Ige v. állítmányi rész után.> Én ismerem már igen a magyar katonát. (Vas Gereben) A kopaszoknak is ajánlom igen, diadalra segíteni most engem. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) –13 (ritka) <Mondat végi helyzetben.> Tán az apja küldte be dohányért? Délben kell az igen. (Gárdonyi Géza) –14 (ritka) <Nyomósítva, főleg oly(an), mily(en) szókkal.> Mi dolog az, hogy oly igen kacagsz? (Vörösmarty Mihály) Oly igen tudtad-e, hogy bűn az, amit a hátam mögött előkapartál? (Gárdonyi Géza) –15 (ritka) <Hasonlóan nyomósítva, az állítmány után.> Miért örülsz oly igen? (Jókai Mór) –16 <Melléknév előtt, a tulajdonság, főleg nagyság, kiterjedés, érték, jelentőség, az állapot fokozására.> Igen jó dolgozat; igen csinos arc; igen fontos ügy. Ez mind igen szép, de… Rosszul tetted, hogy [öcsédről] …hallgattál, Azt mondád: igen nagy erő lakik benne. (Arany János) Lajcsi korán délután eljött. Igen ünnepélyes volt. (Krúdy Gyula) Olyan kapu volt, hogy egy igen hosszú s nagyon vastag végű fa volt rajta. (Móricz Zsigmond) Egy lány segitett | megenni… a kenyeremet, | a hazait, a szárazat: …igen | rossz koszt járta már, s nem volt egyebem. (Szabó Lőrinc) –17 (ritka) <Melléknévi állítmány után.> Hajának fürti holló feketék… Szép ajki rózsák. – Hervadók igen, Mert csak ledérség hangját rezgetik. (Vörösmarty Mihály) –18 (ritka) <Nyomósítva főleg oly(an), mily(en) v. (elavult szó) mely szóval.> Nem látni, melly igen magas A szép cedruszfa [= cédrusfa], ha a tövétől nézzük azt. (Ungvárnémeti Tóth L.) –19 <Határozatlan számnév előtt, a mennyiség, a számszerű érték fokozására v. lefokozására.> Igen sok pénz; igen kevés tudomány. Benned a bor igen sok, Félek, hogy még kicsorog. (népköltés) Igen keveset szoktam olvasni, mert a szemem gyönge. (Krúdy Gyula) –110 <Határozószó v. határozóragos melléknév, határozatlan számnév előtt.> Az még igen messze van. Ez igen rég történt. Ezt igen könnyen meg lehet csinálni. Igen jól éreztük magunkat. Ez igen sokszor előfordul. Ez mind igen szépen és okosan van mondva. (Vörösmarty Mihály) Szerdahelyi igen jól eltalálta a vízeszű Nörborgot. (Vörösmarty Mihály) Igen messze, rettenetes távolban van egy fehéres valami. (Móricz Zsigmond) –111 (ritka) <Megelőző fokozó határozószóval nyomósítva.> Piros virágú szoknyája, formás szép lábaszára a vízben is tükröződik, beh igen gyönyörűen tükröződik! (Gárdonyi Géza) –112 (ritka) <Minősítést kifejező, főleg állítmányként használt főnév előtt.> Igen gyerek ez még. || a. (erősebb hangsúllyal) Vmely célra v. a szóban forgó, a hozzáértett személy számára, ennek képességeihez, lehetőségeihez képest, megítélése szerint túlságosan. Ez nekem igen drága, nem vehetem meg. Ez az út neki igen hosszú, nem bírja megtenni. Ez a feladat igen nehéz neked, nem tudsz vele megbirkózni. Elég, hagyd el; gonoszúl káromlani szűnj meg: Már is igen rég űzöd az ármányt titkon, nem sejtve, mögöttem. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || b. Igen nagyon: rendkívül nagy mértékben, szerfölött nagyon; nagyon-nagyon, igen-igen. A királykisasszony igen nagyon beteg. (Arany János) Mindez a királynak tetszett igen nagyon. (Arany János)
2. (népies) Többnyire. Igen úgy. Igen mindig jelen van ott valaki.
B. <Tagadó v. tiltó mondatban.>
1. <Csökkentett fokozó-nyomósító értékű kifejezésben hangsúlytalan v. mellékhangsúlyos szóként.> Ne igen: lehetőleg ne nagyon. Ne igen akarj oda menni. Megóvott, hogy ne igen tudjon rászedni vidéki követség. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) –11 Nem oly(an) igen: nem túlságosan. Éhes, igaz-e? – Nohát, nem olyan igen. (Móricz Zsigmond) –12 <Tagadáshoz kapcsolt tagadással v. tiltáshoz kapcsolt tiltással kapcs.> Nem is igen: alig is; ne is igen, … se(m) igen: is alig. Nem olvas, nem is igen sportol. Ne pletykálj, ne is igen hallgass a fecsegőkre. A jövendő nemzedék, Mely se kérdi tán, se tudja, Nem is igen lesz rá gondja: Hogy itt éltem. (Arany János) –13 (ritka) <Az állítmány után.> Midőn kezem’ megkérte [Bánk bán], nem rogyott ő térdre –! szép se volt igen; de egy | Alphonsus, egy Caesar állott előttem! (Katona József) –14 <Más(ok)hoz hasonlítva, a hasonlítás egyik részének elhallgatásával.> Te se igen erőlteted meg magad a tanulásban. Kend se igen szeretné, ha elmaradna ez a bál. (Móricz Zsigmond) –15 <Negatív értelmű közlés után; fokozó értelmű kifejezésben.> [A poloskán] ugyan kevés a vitézi, – arca penészesen úriás [= úrias], – termete sem igen daliás – háta pedig kifelé görbe. (Arany János) –16 <Vmely pozitív tartalmú közlésnek további fokozására v. kifejezésére• szolgáló tagadó v. tiltó szerkezetben.> Egész nap magas láza volt, nem is igen evett semmit. Esik a hó, mégis fekete az útca, Nagy vastag sötétség egészen behúzta. | Járó-kelő ember nem is igen akad, Egy-egy látogató megy csak haza felé. (Petőfi Sándor) Fiaim, csak egyet kérek… Célozzatok jól fejemre, Ne igen le. (Szász Károly) Cirkuszigazgatók versengtek kezéért, s ennél többet nem is igen kell mondani szakmabeli férfiú előtt. (Krúdy Gyula) –17 <A pozitív közléshez hozzáértett, de elhallgatott tagadás után.> [Bence] az ásót a földbe ütötte S szemeit urára kérdve függesztette. | De Toldi Bencére nem is igen nézett. (Arany János) Zuhanást hallottunk, s ma se igen tudom, ki vágódott el. (Ady Endre) –18 <Olyan fokozó értelmű kifejezésben, amelyet tagad v. tilt a beszélő v. az író, az állítmány igei része és az igenév közt.> Varjas úr szeretett volna egy jó gondolatot megfogni –, de az ész nem akart oly igen engedelmeskedni. (Vas Gereben) –19 <Az állítmány után, annak nyomósítására.> Fejecskéd tedd szivemre, S ne félj, ne oly igen. (Petőfi Sándor–Heine-fordítás) || a. (ne, … sem, … se) igen: ne … sem, … se gyakran; (is) elég ritkán.• Ne igen járj kinn ebben a rossz időben! Mogorva vén ember itt a csaplár, Szavát sem hallani, … Hát a felesége? … Ő sem igen beszél … (Petőfi Sándor) Éhöket a nagy tál kívánatos izzel Szomjukat a korsó csillapítja vizzel; Szavuk sem igen van azalatt, mig esznek. (Arany János) || b. Sem, … se igen: … sem túlságosan sok(at). Az idén sem igen fizet a búza.
A 448. lap első hasábjában az alulról számított 25. sorban a „kifejezésére” helyett olvasandó szó: kifejtésére.
A 448. lap első hasábjának utolsóelőtti és utolsó sorában a helyes szöveg:
|| a. <Tiltó- v. tagadószóval együtt a nem-igen 3. jelentésének megfelelő értelemben: ne igen: ne gyakran, elég ritkán; … sem v. se igen: sem, ill. se gyakran; (… is) elég ritkán.
2. (ritka) <Tagadószó előtt, főhangsúlyos szóként, a tagadás nyomósítására.> Igen nem szeretem én az ilyen dolgot.
3. (ritka) <Tagadó szó előtt, állító mondathoz hasonló értelmű feltételes tagadó mondatban, főhangsúlyos v. mellékhangsúlyos szóként.> „Gyere ki a vízből, hadd öleljelek meg” … „Tudod, Jancsi szivem, örömest kimennék, Ha a mosással oly igen nem sietnék.” (Petőfi Sándor)
II. (népies) Körülbelül. Igen tíz kilométerre van az erdő. Igen egyszerre feküdtek gyerekágyat.
Szóösszetétel(ek): nemigen.
