igényes
igényes [ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (választékos)
1. Olyan <személy>, akinek vmivel kapcsolatban igényei (3) vannak, szükségletei kielégítésében vmilyen minőségi, színvonalbeli követelményt támaszt. Az étkezésben nagyon igényes. Könyvek dolgában nagyon igényes. Nehezen talál lakást, mert túlságosan igényes. Nekem minden jó, nem vagyok igényes. Igényes vkivel szemben: fokozott minőségi követelményeket támaszt vele szemben. Igényes munkatársaival, önmagával szemben. || a. (rosszalló) Alaptalan, indokolatlanul túlzott igényeket támasztó, kényes, válogatós <személy>. Csak ne légy olyan igényes!
2. Különös gondozást, ápolást, művelést igénylő <növény, talaj, állat>. Igényes virág. A versenyló nagyon igényes jószág.
3. Nagy gondosságot, műgondot, tehetséget, műérzéket megkívánó <munka, alkotás>. A novella igényes műfaj. A térképrajzolás igényes munka.
Szóösszetétel(ek): munkaigényes.
igényesség.
