ígéret
ígéret [ígéret v. igéret] főnév -et, -e [ë, e]
1. Az a kijelentés, amellyel vki ígér (1) vmit. Ígéretekben nincs ® hiány; ígéretet tesz vkinek vmire; ígéretet kap, vesz vkitől; ígéretet visszavon; ígérettel fizet; ígérettel kielégít vkit; ígéretekkel fizetik ki (® kifizet); ígéretekkel tart vkit; ígéretéhez híven; ígéretéhez képest. Most, mint alamizsnát, megadom életed, Hanem tégy hit alatt erős igéretet: Hogy habár mély tenger nyelné el hazádat, A mi országunkra még sem teszed lábad. (Arany János) Az élet, a jövő ígérete volt abban, ahogyan a szürke homályból az ablakok színes üvegjei szépségükben megteljesedtek. (Kuncz Aladár) || a. Ennek tartalma, az, amit vki megígér. Házassági ígéret; ® hiú ígéret; álnok, cifra, gazdag, kecsegtető, kötelező ígéret; ünnepélyes, üres ígéret; ígéretét beváltja, megszegi, megtartja, teljesíti. E szép ígéret csak ígéret maradt.
2. Az ígéret földje: a) (vallásügy) Kánaán földje; Palesztina; b) (átvitt értelemben, költői) a boldogság, a jólét országa. Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszan, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van. (Petőfi Sándor) Füstön, ködön, gyászon, szenvedésen túl látom az ígéret földjét, amelyen nálunk boldogabb nemzedék éli a mienknél emberibb életét. (Móra Ferenc)
3. (jogtudomány) Kötelezettség vállalása vmely szolgáltatás teljesítésére. Ígéretben kifejezett akarat. Az értékpapír ígéretet foglal magában. || a. (kereskedelem, régies) Alku, üzletkötés közben tett ajánlat. Az ígéretet tevő. A legnagyobb ígérete száz forint volt.
4. (átvitt értelemben) Képességeivel bizonyos reményekre feljogosító személy; az, akitől a jövőben sokat várhatunk. Ez a fiatal költő irodalmunknak egyik nagy ígérete.
Közmondás(ok): Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó: az ígéret csak akkor ér vmit, ha teljesítik. ígéretű.
