így
így határozószó és kötőszó
I. határozószó, mutató
I. <Mód- és állapothatározó szóként.>
1. Ezen a módon, ahogyan én, a beszélő éppen most cselekszem, viselkedem; ahogyan az imént cselekedtem, viselkedtem; hozzám hasonló módon. Te is próbáld így megoldani a feladatot. || a. Az imént történthez, a most tapasztalthoz hasonló módon. Hű! Még így se jártam. (Csepreghy F.) || b. Az eddigiekhez hasonló módon. Csak így tanuljon a fiam ezután is, akkor meg leszek elégedve vele. || c. Ilyen körülmények közt, mint most; ahogyan látjuk (látod, látjátok), tapasztaljuk (tapasztalod, tapasztaljátok). Így élünk mi már régóta. Így lakunk, mióta ide költöztünk. || d. Ezen a módon, ahogyan te, a megszólított, éppen most cselekszel, viselkedel, ahogyan ti éppen most cselekedtek, viselkedtek; ahogyan az imént cselekedtél, viselkedtél (cselekedtetek, viselkedtetek). Így öltözz fel máskor is. Csináld csak így továbbra is! Csak így tovább! Jer, édes uram, jer! ülj ide mellém le, Szegény bús fejedet, így, hajtsd az enyémre. (Arany János)
2. Ebben v. ehhez hasonló állapotban, helyzetben, ahogyan most látjuk, tapasztaljuk. Hát bizony mi csak így vagyunk. Egyszerre azonban dideregni kezdett Jóba: – Így nem mehetek haza, így nem lehet. Egy kenyeret ha vehetnék. (Ady Endre) Add ide holnapig a cipőt és a kalapot. Félek így hazamenni. (Ady Endre)
3. A beszédet kísérő mutató mozdulatommal meghatározott módon; ilyen módon, ahogyan mutatom. Így tartsd a kalapácsot (, ne úgy)! || a. (tréfás) Így görbüljek meg (, ha…): <az egyenesen tartott v. kissé meggörbített mutatóujjat mutatva mondott tréfás esküdözés, az állítás nyomósítására, hitelének növelésére>. Így görbüljek meg, ha nem igaz (, ha elmegyek, ha megteszem stb.). Laci te, | … Ülj meg itten az ölemben, De ne moccanj, mert különben Meg talállak csípni, Így ni! (Petőfi Sándor) Nem láttam, … így görbüljek meg. (Volt annyi esze, hogy az ujjait eközben egyenesen tartotta) (Mikszáth Kálmán) Az ideálom. Színész. A Királyban játszott. Így szavalt: S szögletes mozdulattal szörnyű magasra emelte a kezét. (Móricz Zsigmond)
4. Az imént tett közléssel meghatározott módon. Vmi így adta ¬; így akarja ¬; így történt. Hullnak Bajnokok és rohanó paripák; sok lótalan [= ló nélkül marad] ember Vész el iramlók közt, sok uratlan ló viszi nyergét Disztelenül, s szomorú sívással nyargal előre. Míg ezek így vesznek, már Zoltai messze behatva Visszavivókkal küzd Arszlánnak sátora környűl. (Vörösmarty Mihály) Hát botrányokat csinálunk. Így is jól van. (Ambrus Zoltán) Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, … de, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni. (Ady Endre) || a. <A visszautalás kisebb-nagyobb mérvű háttérbe szorulásával, mellékhangsúlyos szóként, a cselekvés kiemelésére.> De azt mondaná majd egyik avagy másik, Toldi György az öccse birtokára vágyik. | Lám ni! azt a háztól világra zavarta, Aztán fogta, minden földét elfoglalta. | Pedig Isten mentsen, hogy így elfoglaljam S a világ boszantó rágalmait halljam. (Arany János) || b. (költői) <Mellérendelő szerkezetű hasonlításban, a második tag bevezetésére, némileg hasonló értelemben, mint: ahogy valamint.> Ott megy ő, a vén vezér, utána A hazának ifjusága mi, Igy kisérik a vén zivatart a Tengerek szilaj hullámai. (Petőfi Sándor) || c. (ritka) Nem így: <az előző mondatban állított közlést a másik mondatban nyomatékos ellentétként tagadja:> de nem. Te megtetted a kötelességedet: nem így a barátod. || d. <Idézett szövegben zárójelben, gyak. felkiáltójellel, nyomatékos figyelmeztetésként az idézett szövegrész feltűnő alaki v. tárgyi hibájára:> ebben a formában, ezzel a szóval v. kifejezéssel. A könyvnek már a címében is hiba van: „II. Rákóczy (így!) Ferenc élete”. || e. <Felsorolás befejezése helyett, a visszamutató mozzanat háttérbe szorulásával:> (é)s így tovább: s a többi. Volt ott könyv, papír, tinta és így tovább. Midőn a második áprilist megéri [a csikó], akkor nevezik másodfűnek, s így tovább. (Vas Gereben) Hogy, vallatom hát? – | Mindenhogy: bitóra Felkötve, csékkel ostorozva, nyúzva, | Csigázva, töltve orrlikába ec’tet [= ecetet], Hasára téglát rakva, s így tovább. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
5. (ritka) <Elhangzott idézetre visszamutató szóként:> ezekkel a szavakkal. „Jaj! mérthogy öcsémnek már ez is későn jön: Elment, bujdosóvá lett az egész földön. Hová, hová nem lett? elosont a háztól, El sem búcsúzott, csak a kapufélfától, Híre, hamva eltűnt, elveszett az útja; Él-e, hal-e már most? a jó Isten tudja.” Így sopánkodott György álnoksággal telve. (Arany János) „Nagy Ninive, térj meg, | vagy kénkövekkel ég föl ez a város | s föld alá süllyed, negyven napra mához!” Igy szólott Jónás. (Babits Mihály) || a. A megelőző szavakkal, közléssel meghatározott értelemben, szöveggel. Nem így alkudtunk ¬. Vagy a pénzt [viszem], vagy a leányt, így volt az alku. (Mikszáth Kálmán) || b. (főleg irodalmi nyelvben) <Igei állítmány nélkül, vkinek idézett szavait követően:> ezekkel a szavakkal szólt; így szólt. „Másszor űlj honn, ha bajod nincs, És becsüld meg jobban Évát.” | Igy a fölség. (Arany János) –b1 <Vmely szereplő gondolataira visszamutatva.> Csúfolta az életét – az élet. De a halálát nem fogja megcsúfolni. Így szegény Péter. (Ady Endre)
6. A közvetlenül megelőzőleg említettekkel, az imént tett közléssel meghatározott állapotban, helyzetben. Így voltunk mi akkor; így áll a dolog; így is jó; így van ¬ az ember. [A nap] rövidlátó Már öreg korától, S le kell hajolnia, hogy valamit lásson … Igy sem igen sokat lát a pusztaságon. (Petőfi Sándor) Így állván a dolgok, az a szerencsétlen gondolatom támadt, hogy egyúttal megvizsgáltatom a másik nőmet is. (Ambrus Zoltán) Már akkoriban is így volt a dolgok sorja. (Krúdy Gyula)
7. <A már ismert módra, állapotra, helyzetre is visszamutatva, és a következő részletezésre is előre mutatva:> ilyen módon, ilyen állapotban, helyzetben. És Sándorkának szóltam: … hagyja kinn nekem a könyveit. Furcsa gyönyörűség volt így pihent és éhes leányésszel belelopakodni néha ezekbe, portörülgetés helyett. (Kaffka Margit)
8. <Elbeszélésben szó szerinti idézet bevezetésére:> ezekkel a szavakkal. Így szólt. Ha gazdag útas jött, Marci így kiáltott: | „Ide az erszénnyel, ha nem kell halálod!” (Petőfi Sándor) Összeszorult a keze, s egy este így beszélt a legényekhez: – Hát ti magyar legények vagytok? A ti rózsáitok és mátkáitok a nagy urak prédája? (Ady Endre)
9. <Főmondatbeli mutatószóként:> a mellékmondatban részletezett módon. Így csináld, ahogy mondtam.
10. <A most tapasztalható, a mondottakból, a rögtön itt következő esetből kitűnő következményre mutató szóként, felszólító módú igével, ehelyett:> így jársz, ha … (a szóban forgó cselekvést elköveted, véghezviszed). Pofon ütötte: így szemtelenkedj máskor! [Szilaj Pista] Fölugrik, az urfit megrohanja: | „Gyilkos, zsivány, gaz, lator, haromja! | Igy csábítsd el más ember mátkáját … ” | S kirántotta zsebéből bicskáját. (Petőfi Sándor)
11. <Feltevéssel szembeállítva, azt mint távolit feltüntetve:> ahogy köztudomás szerint történt, van. Egy rablóbetyárból könnyen válhatott volna kedvező viszonyok közt hadvezér s Napoleon talán a Bakonyban végzi életét, ha magyar parasztgyereknek születik, – ámbár iszen így se végezte valami fringiásan. (Mikszáth Kálmán)
12. <A beszédhelyzetre támaszkodva, más időhat. előtt:> ilyenkor <, mint most>. Így tavasz előtt, februárban följajdulnak az alvó faluk. (Ady Endre)
13. <Mély hangú megfelelőjével párhuzamos használatban, az előbb említett móddal, állapottal ellentétben, a később említettre mutatva:> a később említett módon, állapotban. Egyszer túl hangosan beszélsz, máskor meg nagyon halkan. De így még mindig szívesebben meghallgatnak, mint úgy.
14. <Mély hangú megfelelőjével párhuzamos használatban, meg nem határozott mód v. állapot jelölésére:> Így (is), (am)úgy (is): a) ezen a módon (is), azon a módon (is); b) ebben az állapotban (is), (am)abban (is); c) (az) egyik módon (is), (a) másik módon is; többféleképpen egyidejűleg v. egymás után; d) ebben az állapotban (is), (a) másikban (is); e) akár (az) egyik, akár (a) másik módon; f) akár (az) egyik állapotban, akár (a) másikban; g) mindenképpen; hol így, hol (am)úgy v. majd így, majd (am)úgy v. ma így, holnap (am)úgy; a) egyszer (az) egyik módon, máskor (a) másik módon; b) egyszer (az) egyik állapotban, máskor (a) másikban; akár így, akár (am)úgy: mindenképpen; vagy így, vagy (am)úgy. Vagy nekünk már így is, úgy is Minden módon veszni kell? (Arany János) Egyszer így is, úgy is meg kell halni. (Móricz Zsigmond) Kit anya szült, az mind csalódik végül, | vagy így, vagy úgy. (József Attila) Szerettem így, érveltem úgy, csupa | ellentmondás és csupa logika. (Szabó Lőrinc) || a. Se így, se (am)úgy: a) sem ezen a módon, sem azon a módon; b) sem ebben az állapotban, sem abban az állapotban; c) sem (az) egyik módon, sem (a) másik módon; d) sem (az) egyik állapotban, sem (a) másik állapotban; e) semmi módon, semmiképpen, sehogyan: f) semmilyen állapotban, sehogyan. Se így nem jó neki, se úgy; mindig mást akar.
15. <Mély hangú megfelelőjével párhuzamos használatban, rendsz. kötőszóval kapcs., annak kifejezésére, hogy a cselekvés végrehajtásának, a történés végbemenésének részleteit, módját a beszélő v. az író vmely okból nem akarja v. nem tudja megnevezni, ill. felsorolni.> Így meg ¬ úgy; így (é)s (am)úgy; így …, (am)úgy … Pétert sem hagyá pihenni A nagy ártatlan igazság: Nem rest a bíróhoz menni, Hogy panaszát meghallgassák. Így s úgy történt, – elbeszéli. (Arany János) Hogy verte pedig a mellit, hogy ő így mög amúgy … (Gárdonyi Géza) A mama vagy a Blanka tele voltak a gróffal, hogy a gróf így meg amúgy, micsoda ritka ember. (Ambrus Zoltán) || a. <Rendsz. hogy kötőszóval bevezetett mellékmondatokban, mondattöredékekben, nem részletezett állítás, ellenvetés, megokolás helyettesítésére.> Mentegetőzött, hogy így volt, hogy úgy volt. –a1 <Hasonló helyzetben, igei állítmány nélkül.> Szabadkozott, hogy de így, de úgy, ő nem teheti meg. Kenetesen hímez-hámoz, hogy így, hogy úgy. (Mikszáth Kálmán)
16. Így meg így v. így (é)s így: azon az ismert módon, abban az ismert állapotban, amelyet a beszélő v. az író vmely okból nem akar v. nem tud részletezni. Elmondta, hogy így meg így történt. Ők szépen is fogának a dologhoz, | úgymint: „Nagyúr – ej – Bánk bán – így, meg így! … ” (Katona József) Ez így meg így volna jó. (Vas Gereben)
II. <Fokhatározó szóként.> középfok (ritka, népies) -ebb
1. A mostanihoz hasonló nagy mértékben; ennyire. Soha még így nem fájt a fejem. || a. A mostanihoz hasonlóan nagyon rosszul, ill. (ritka) jól. „Hát így lesz-e már ez mindig ezután?” – „Még ígyebb is!” – szólt a hűtelen leány. (Tóth Ede)
2. Az ittenihez hasonló nagy mértékben, fokban; ennyire. Itt kárhozat van … Büdös úr-szag, pénz-szag, sehol így nem kábít. (Ady Endre)
3. <Erős érzelmi hangsúllyal, főleg csodálkozás, méltatlankodás, felháborodás kifejezésére:> az ismert, az előzményekből következő nagy mértékben; ennyire. Így hazudni! Hogy tudtad így rászedetni magad? S hát elszökött [a rab]? No, az nem üdvözűl. Az embert így megcsalni! (Vörösmarty Mihály) Hogyan sírhat még a hitves, hogyha így sír az atya? (Babits Mihály) Én már azt hittem, hogy már legalábbis alispán lettél, vagy megyei huszár, hogy így kerülöd a szegény ember házát! (Móricz Zsigmond)
4. <Mély hangú megfelelőjével párhuzamos használatban, rendsz. hogy kötőszóval bevezetett mellékmondatban, mondattöredékben; nem részletezett nyomatékos állítás, ellenvetés helyettesítésére; a határozószókon erős érzelmi hangsúly.> Azzal kérkedett, hogy ő így megmondta, úgy megmondta nekik a véleményét. Ígérte, hogy így megcsinálja, úgy megcsinálja. A cselédek közül egyik-másik csapkodta a markát, hogy ő így nem megy, úgy nem megy. (Tolnai Lajos)
III. (m értékű szóként) <A cselekvéssel, a magatartással való egyetértés, helyeslés, helybenhagyás kifejezésére:> jól van; helyes. Vedd elő a könyvet, a füzetet és a tollat! Így. Most kezdhetjük. Add rám a bekecsemet, és keresd elő a kulcsokat, hadd hozzak annak a beteg asszonynak egy pár kortyot. Így, most jól van. Eredj előre, világíts a gyertyával. (Mikszáth Kálmán)
II. kötőszó (gyak. és, s, hát v. tehát kötőszóval, aztán határozószóval együtt)
1. A megelőző mondat(ok)ban, ill. tagmondat(ok)ban mondottak szerint; ennélfogva, ezért, eszerint, tehát. Sokat tanult, így (hát) szépen vizsgázott. Kiválóan dolgozott, s így üdültetésben részesült. Jövedelmet Dús uradalmam nem hullat zsebeimbe, mióta Századik édes apám eladá vagy meg se szerezte. S így az eléléshez nincsen mód, nincs! hivatal kell. (Petőfi Sándor) Valahogy | ösztöneim ellen acsarkodott | bennem az ész, azok meg ellene: | így aztán, mikor a dolgok szive | hivott döntésre, kivételeket | állítgattam fel, pót-tételeket. (Szabó Lőrinc) –11 (ritka) <Előzményt és következményt jelentő jelzők közt.> Az elnök… idejét látta annak, hogy az előtte érintetlenül álldogáló és így habjavesztett söröskancsót felemelje. (Krúdy Gyula)
2. <Az általános érvényű megállapításból következtethető speciális, egyes, megállapítás bevezetésére:> (tehát) például. Mindenben van valami kölcsönösség; így a fájdalom kisebb lesz, ha ketten viseljük. (Vas Gereben) –21 <Felsorolás előtt akár teljes, akár hiányos a felsorolt tagok száma.> Az utolsó szegig… átadnak [a kocsmárosék] mindent az utódjuknak, de vállalni kell télvíz idején a régi vendéglői személyzetet is. Így az öreg pincért, …a konyhalányt. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): 1. így-amúgy; 2. éppígy; szintígy; ugyanígy.
