iker
iker [ë v. e] főnév ikret [ë] v. (a 3. jelentésben) ikert; ikre [ë]
1. Ikrek: ugyanazon anya méhében egyszerre fejlődött s közvetlenül egymás után, legfeljebb néhány órai időközben született két (testvér)gyermek. Összenőtt ikrek; ® sziámi ikrek; ikrei születtek v. lettek. Ikrek vagyunk. Minket ikrekűl Haragja napján alkotott az ég! (Vörösmarty Mihály) Rákhel … ikreket adott mihamar az ő férjének. (Ady Endre) Hozták a babákat, két gyönyörű, rózsaszínű gyerek … Ikrek, tizenhárom hónaposak. (Móricz Zsigmond) || a. (számnévi jelzővel) Ikrek: hasonló módon született kettőnél több testvér. ® Hármas ikrek; ® négyes ikrek; ® ötös ikrek; a kaposvári négyes ikrek. A kanadai ötös ikrek mindegyike életképes volt. || b. (ritka) Ikrek: olyan (anya)állatnak, amely rendsz. csak egyet szokott elleni, egyszerre világra hozott két v. több ivadéka. Ezek a bárányok ikrek. A tehénnek ikrei lettek.
2. (egyes számban) A közvetlenül egymás után ilyen módon született testvérek közül az egyik. Ő az idősebbik iker, félórával idősebb, mint a másik. Az egyik iker fiú, a másik leány.
3. (bizalmas) Ikertelefon. Ikret kér, kap. Fölszerelték az ikret. || a. (bizalmas) (gyak. birtokos személyraggal) Az a személy, aki vkinek a telefonállomásával ikerállomásként összekötött vonalon beszél. Az iker beszél. Sokáig beszélt az ikrem.
Szóösszetétel(ek): ikercsillag; ikerfiú; ikergép; ikergubó; ikergyalu; ikergyümölcs; ikerhangzó; ikerkábel; ikerkerék; ikerkristály; ikermágnes; ikermotor; ikerpár; ikerszülés; ikerváros; ikervilla.
