illetlen
illetlen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <személy>, aki az illemet sértő módon viselkedik; nem illedelmes. Illetlen gyermek. Most megint illetlen voltál. || a. Ilyen személytől származó, vele kapcs., rá emlékeztető, az illemet sértő, nem illő <megnyilatkozás, magatartás>. Illetlen viselkedés. Hadd segítsek, uram; illetlen az nékem, Hogy itten, kezemet összedugva, nézem. (Arany János) Az íróasztalon … egy meztelen birkózó szobra állt, mely kissé illetlennek tűnt fel előtte. (Babits Mihály) || a. Kül. a testi szükségletekkel és nemi vonatkozású dolgokkal kapcs. illemet sértő. Illetlen beszéd, öltözet, szavak.
