ilyen
ilyen [e] névmás, mutató, (elavult) illyen
I. (melléknévi) (-ebb) [e] <Főleg hasonlóságra és hasonlítással kapcsolatos fokozásra rámutató, ritkábban azonosságra utaló szóként.> Általában: ehhez hasonló; ezzel egyező.
1. A közeli mutatott személyhez v. dologhoz hasonló; ezzel bizonyos mértékig egyező. Ilyen szövetet szeretnék, de más mintával.
2. <Kézzel való rámutatás nélkül, a beszédhelyzetre támaszkodva:> az itt levőhöz, az itt láthatóhoz, a most tapasztalhatóhoz v. az imént tapasztalthoz hasonló. Ilyen emberek közt szívesen maradok. Ilyen helyen még nem jártam. Szeretem az ilyen szép napos időt. Ilyen dolog még sohasem történt velem. Ki látott valaha ilyen esetet! A tarka Zebedeusát ennek a vármegyének, hát nem tudják nappal megcsináltatni azt a hidat? (Mikszáth Kálmán) || a. Ez (…) ilyen: a most v. az imént tapasztalt tulajdonsággal bíró, vele jellemezhető. Hogy indulhat el valaki ilyen rettenetes téli időben ilyen útra?! Nézd ezt a gyönyörű naplementét! Sohasem láttam ilyen alkonyi színpompát! Ez a háború ilyen. (Ady Endre) || b. A mostanihoz vmely szempontból hasonló, a mostaninak vmely tekintetben megfelelő <napszak, évszak, idő>. Be más volt hajdanán az ilyen este tavaszon … (Babits Mihály) –b1 Ilyen … tájban v. tájon v. tájt: a) a megnevezett mostani idővel, (a mostani napszakkal, időponttal, évszakkal) körülbelül egyező időben; körülbelül ilyenkor. Ilyen aratás tájban v. tájon v. tájt lehetett. Még az adóért sem hajkurázták az ilyen tavaszidő [= tavaszi idő] tájban az embert. (Tömörkény István) || c. Nem más(féle) <ember>, mint amilyen most, amilyennek látszik, amilyennek az imént megismert(e) <vki>. Én már csak ilyen vagyok. Ilyen vagyok, és ilyen is maradok. Jaj nekem, de neked, anyám, Teneked még inkább jaj ám! | Téged számoltat meg isten, Mert miattad lettem ilyen. (Petőfi Sándor) Forma biz ez az egész, de ha már egyszer ilyen vagyok, hát ilyen vagyok. (Mikszáth Kálmán) Mondjanak akármit, én már ilyen maradok. (Ambrus Zoltán) Egy hónap alatt gyökeresen megváltozott. Avagy ilyen volt már régen, csakhogy ilyensége [= ilyen volta] nem világolhatott ki? (Bródy Sándor) || d. (rosszalló) <Ehhez az itt levőhöz, a mostanihoz, az imént tapasztalthoz> hasonlóan rossz, silány, gyenge minőségű <dolog>. Ilyen munkával én nem dicsekedném. || e. (rosszalló) Ez a mostani rossz (rút, kellemetlen stb.) <időjárás>. Jaj édös lelköm, hát ilyen télidőben … vagy úton-menőben! (Gárdonyi Géza) || f. (rosszalló) A jelenlegihez, az imént tapasztalthoz hasonlóan elítélendő módon viselkedő, elítélendő természetű <személy>. Hagyjon békén! Gondolhattam volna, hogy maga is csak ilyen! Ilyen emberekből nem kérünk! Panyó Panni hires nevem, Pirulva kén [= kellene] említenem, De lekopott rólam régen Piros kendőm, a szemérem. | Ilyen magam fajtájának Se országa, se hazája, Vagyok a csárdák lakosa, Keblem betyárok vánkosa. (Petőfi Sándor) Ismerem magukat, tudom, hogy hiába beszélnék, sírnék, ellenkeznék … Nekem ez nem kell, … fáj, de maguk ilyenek. (Ady Endre) || g. <Elismerésben, dicséretben:> hozzám v. hozzád hasonlóan jó, megfelelő, alkalmas v. lelkiismeretes, kiváló stb. Ilyen barátom úgysem lesz több. Majd rájössz, hogy ilyen embered nem volt és nem lesz. || h. Ilyen (…) módon v. (régies) ilyen (…) módra: így <, mint most v. az imént én v. mi, te v. ti>. Ilyen módon v. ilyen kocsis módra nem beszélhetsz velem! || i. (erős érzelmi hangsúllyal) <A tulajdonság, állapot, cselekvés, jelenség szokatlanul nagy voltára utalva, gyak. elítélő, rosszalló kifejezésekben:> az imént, a most tapasztalthoz hasonlóan nagy; ekkora. Hogy tehettél ilyen butaságot!? Ki hallott ilyen őrültséget!? Sógor, Bálint sógor, nahát ilyen csudát, ebbe a kutya télbe ilyen utat? Hogy jöttél be az állomásról? (Móricz Zsigmond) [A leány] sohasem hitte volna, hogy ilyen szerencsét csináljon! (Móricz Zsigmond)
3. Az imént említett, a szóban forgó s térben, időben, gondolatban v. érzelmileg közeli személyhez v. dologhoz hasonló <személy, dolog>. [Ez a Pista igazán rendes gyerek.] – Az én fiam is éppen ilyen. [Ez a vígjáték igazán remek: egész előadás alatt vidám hangulatban tartja a közönséget.] – Akkor én is megnézem, mert az ilyen darabot szeretem. Mit fürösztöd gyáva könnyel A multat, ez ó emléket? | Hah! nem ilyen áldozatra Szólít a kor lelke. (Arany János) Nagy érdeklődéssel nézegette a parasztházacskák építési módját, a kapuk alakját, faragását s festett tulipánjait, a kendertilók s egyéb közönséges háziszerszámok szerkezetét (azt mondják, hogy a tudomány ilyen semmiségeken hízik). (Mikszáth Kálmán) Hogy az uzsorást is idegessé teszi a szegény ember könnye? Bocsánat, nálam nem ilyen az eset. (Ambrus Zoltán) Én olyan ép, amilyenné ön kivánna varázsolni, nem lehetek. Nem is akarok talán lenni, ha ön tehetne ilyenné. (Ady Endre) || a. Ilyen (é)s még ilyenebb: ez a(z imént idézett) és még erősebb (kifejezéseket tartalmazó). Majd megmutatjuk mi neki! Hiszen majd a szemébe nézünk! … Ilyen s még ilyenebb hetvenkedések hangzának minden oldalról. (Jókai Mór) || b. (rosszalló) <Gyak. a lenézés, lebecsülés árnyalatával; hasonló értékű melléknévvel kapcs. v. egyetlen jelzőként; valóságos v. formális hasonlításként:> ehhez <az említetthez, jellemzetthez> hasonlóan rossz, értéktelen, kifogásolható; ez a rossz, értéktelen, haszontalan. [Ismered N. N.-t?] – Nagyon is. De ilyen emberrel szóba se állok. Hagyjatok, kérlek, békét az ilyen éretlen viccekkel! (Mikszáth Kálmán) Amit egy hosszú életen át összekapart, azt most egyszerre elpazarolja nekem egy ilyen személyre! (Ambrus Zoltán) Nagyon fájdalmas volt, hogy a feleségem … felnyitotta a szememet, hogy az édesanyám a legrosszabb gazdasszony a világon, hogy pénzzel bánni nem tud … Ha mármost én egy ilyen anyát ekkora imádattal tudtam körülvenni: mekkorát kellett nyújtanom annak a feleségnek, aki annyival különb … (Móricz Zsigmond) || c. (fokozó hangsúllyal) <Elismerés kifejezésére:> ehhez az említetthez hasonlóan kitűnő, nagyszerű; ez a kitűnő, nagyszerű. [Ugye milyen remek ember az igazgató? Művelt, eszes, határozott.] – Valóban. Ilyen emberrel öröm lehet együtt dolgozni!
4. A közvetlenül megelőző részlet(ek)re is, a közvetlenül utána következő(k)re is támaszkodva, ill. rámutatva, rendsz. a beszédhelyzetre is támaszkodva. A nádason innen, a tocsogóknál vadludak csapatja rebbent fel, a kukoricásból nyulak ugráltak ki szemtelen vakmerőséggel. Mert ilyen az élet. Mikor puskája van az embernek, kerüli a vad, mikor meg nincs puskája, ott ténfereg a lába alatt. (Mikszáth Kálmán)
5. A nyomban említendőhöz, részletezendőhöz hasonló <dolog>. Hallgass ide, ilyen dolgot még úgysem hallottál soha. || a. <Idézést előkészítő jelzőként:> a következő mondat(ok)ban elmondottakkal szó szerint v. tartalom szerint egyező; ez a(z) …, ezek a(z) … Vendégét ilyen szavakkal fogadta: Hát téged meg mi szél hozott ide? Látok győzedelmes nagy királyt és szép hont, Krónikám ezekről illyen éneket mond. | Már lecsöndesűlt a háborúk morajja, Felvirult a béke, mint a zöld olajfa! … (Arany János) Vánkos alatt a lyány ilyen irást lelvén, Olvasá, de a szó fennakadt a nyelvén: | „Rozgonyi Piroska, Rozgonyi Pál lyánya, | Fiú gyanánt lészen apja vagyonába – … ” (Arany János)
6. <Főmondatbeli mutatószóként:> a mellékmondatban meghatározotthoz hasonló <személy v. dolog>. Ilyen esetre nem is gondoltam, amit ebben a könyvben tárt fel a szerző. || a. <Elismerés kifejezésére.> Ilyen asszony való nékem, Mint az én kis feleségem. (Petőfi Sándor)
7. (ritka) <Mélyhangú megfelelőjével párhuzamos használatban az előbb említett tulajdonsággal szemben a később említettre mutatva:> a később említett tulajdonsággal egyező v. ahhoz hasonló. Jancsi lusta volt, Péter szorgalmas és kötelességtudó. Inkább ilyen igyekezz lenni, mint (am)olyan.
8. <Mély hangú megfelelőjével párhuzamos használatban, meg nem határozott tulajdonság, állapot jelölésére:> Ilyen (is), (am)olyan is: a) az itt levőhöz hasonló (is), ettől minőségileg különböző (is); b) egyféle (is), másféle (is); c) sokféle, mindenféle. Hol ilyen, hol (am)olyan kifogással állt elő.
9. (bizalmas) Ilyen meg (am)olyan: <vmely személy v. dolog tulajdonságainak részletezése, felsorolása helyett haszn. kifejezésként, főleg jó v. rossz tulajdonságokra való utalással.> Azt mondta, legyek kedves ahhoz az emberhez, mert az ilyen meg olyan. Mi váltig szabadkoztunk, hogy így vagy amúgy, ilyen meg amolyan kocsisok vagyunk. (Teleki Sándor) Nem voltam éhes, mert a vonatban megettem, amit édesnagyanyám nekem bepakolt, megettem mind, pedig alig bírtam, de nem akartam, hogy beszéd legyen belőle, hogy ilyen meg olyan, meg hogy csak ennyi, szóval nem tudom, hogy történt; de én lassan mind megeszegettem, ami ennivaló volt. (Móricz Zsigmond)
10. (népies, enyhén rosszalló) Ilyen meg (am)olyan: <korholó, szidalmazó jelzőket helyettesítő szépítő kifejezésként>; te ilyen, te amolyan: <korholás, szidalmazás részletezése helyett használt enyhítő kifejezésként>. Nem tudna egy embert, aki ezt a levelet elvinné annak az ilyen meg amolyan fösvény szappanosnak? (Vas Gereben) Te ilyen, te amolyan, érzéketlen, buta, szívtelen, baromi vadállat … (Jókai Mór)
11. Ilyen meg ilyen, ilyen és ilyen, (tájszó, költői) ilyen s ilyen: <a tulajdonság pontos megnevezésével, v. a tulajdonságok felsorolását, részletezését helyettesítő kifejezésként, olyankor, amikor a beszélő v. író vmely okból nem akarja v. nem tudja megnevezni v. felsorolni a szóban forgó személy v. dolog tulajdonságát, ill. tulajdonságait.> Elmondta, hogy ilyen meg ilyen ruha volt a színésznőn. Egy szót sem felejtett ki …, hogy tudniillik ez a gyerek ilyen meg ilyen cégéres korhely. (Vas Gereben) Elémondja [= előadja], hogy egy ilyen meg ilyen hopmestert keres. (Benedek Elek)
II. (főnévi) -t, -ek, (-je) [ë, e] (tárgyragos alakját alanyi ragozású igével kapcs. használjuk)
1. Az előttem, ill. előttünk levőhöz hasonló tárgy, dolog; ilyesmi. Nézd ezt az autót! Élvezet lehet ilyenben utazni! || a. (gyak. érzelmi hangsúllyal) (rosszalló) <Az éppen most látható, tapasztalható v. az imént látott, tapasztalt dolog helytelenítésére, elítélésére:> ez a helytelen, elítélendő, rossz, csúnya dolog. Hogy tudtál ilyent csinálni!? Ki látott ilyent?!
2. Az imént említetthez hasonló tárgy, dolog; ilyesmi. Valamelyik pajzán menyecske … egy hógomolyát gyúrt és megdobta vele a vicispánt, … mire az alispán … hasonlóan egy hógolyóval visszadobta a szép asszonyt. Hiszen csak felelni is kell az ilyenre és végre csupa tréfa az egész. (Mikszáth Kálmán) Ajánlatos, hogy az a férj, aki legénykorában nem követett el nagyobb szabású bűnöket, legalább hazudjon ilyeneket. (Ambrus Zoltán) || a. Az említetthez hasonló tárgy. Régi, hosszú és vékony poharak vannak odakint [= a tanyán], körülbelül félmeszelynek megfelelők; egy ilyenben adnak bort jó hideg friss kútvízzel. (Tömörkény István) || b. (érzelmi hangsúllyal) (rosszalló) <Az imént elhangzott beszéd helytelenítésére, elítélésére:> ez a nem illő dolog, ez a nem szép dolog; ez a csúnya (dolog). Ilyent v. ilyeneket beszél, mond!: így, nem illő, nem megengedett módon beszél; azt mondja, amit nem illik, nem való, nem szabad mondani. Már te is ilyeneket mondasz?! Majd a szájára ütnék. No nézze meg az ember, Nem szégyenli magát ilyeneket beszélni? (Mikszáth Kálmán) Anyám, mi lenne, ha én ma meghalnék? – Az asszony megdöbbenve tekintett a leányára, hogy a leány elmosolyodott, csak feddéssel válaszolt: – Hogyan beszélhetsz ilyent leányom! (Gárdonyi Géza)
3. (ritka) A szóban forgóhoz, a közeli előzményekben és a közvetlenül utána következőkben meghatározotthoz hasonló dolog. Mit látnak? az Isten | Mentse az ilyentől még a jó krími tatárt is! | Fához kötve urok, famohával szája betömve, És a drága ruhák szét vannak rajta feselve. (Fazekas Mihály)
4. (főleg többes számban) (rosszalló) A jelenlevőhöz hasonló kifogásolható, elítélendő személy, ill. ez a kifogásolható, elítélendő személy <, aki jelen van>. Tudod, hogy sok emberrel volt már dolgom, de ilyenre még nem akadtam. Miért barátkozol ilyenekkel? Ilyenekkel szóba sem állnék.
5. Az imént említetthez, a szóban forgóhoz hasonló személy. Akik érzik az életet, mióta csak élet van s akik végig tudnak gondolni minden még elkövetkezendőt? Mit tudhatnak és tehetnek az ilyenekkel, kedves doktorom? (Ady Endre)
6. <A közvetlenül megelőzőkre is, a közvetlenül következőkre is rámutatva:> ilyen ember. Hiába törli a bú szívünkről | a rákövesedőt. | Moshatja vér is – ilyenek vagyunk. | Új nép, másfajta raj. | Másként ejtjük a szót, fejünkön | másként tapad a haj. (József Attila)
7. <Főmondatbeli mutatószóként:> ilyen dolog; ilyen elhatározás, szándék, cselekvés, állapot <, amilyet a mellékmondatban meghatározunk>. Hogy jutott ilyenre, hogy a maga tisztességes apját rávezette a rosszra … (Móricz Zsigmond)
8. (népies) Ilyen meg (am)olyan: <korholást, szidalmazást helyettesítő szépítő kifejezésként.> Hallod-é te ilyen meg amolyan, ugye mikor a te lányod bajba volt, főkötő alá segítettem. (Móricz Zsigmond)
9. (választékos) (Vki v. vmi) mint ilyen: a (közvetlenül) megelőző főnévvel jelölt minőségben. Anyai nagybátyám volt és mint ilyen, egy napon magára vállalta a nevelésemet. (Krúdy Gyula)
III. (határozószóként) (főleg határozószó, ill. egyéb határozó, ritkábban melléknév v. határozatlan sorszámnév előtt, gyak. fokozó hangsúllyal)
1. A jelenleg tapasztalhatóhoz, az imént tapasztalthoz hasonló nagy mértékben; ennyire. Hogy tud valaki ilyen szépen hegedülni?! Ilyen korán felkeltél?! Ilyen sokáig fennmaradtál?! Hát te ilyen beteg vagy? Ilyen sok pénzed van? Én a vidámság hangját keresém, És akaratlan ilyen fekete Lett gondolatjaimnak menete. (Petőfi Sándor) [A férjem] nem beszél velem ilyen kocsis módon, mint te! … (Ambrus Zoltán) S verje meg az Isten a verejtékünket, | Verje meg veréssel egész életünket, Ha tovább tengődünk ilyen kábult-árván. (Ady Endre) Dani elmélázott. Hogy is volt az, hogy veszett ki ilyen nagyon a boldogság? (Móricz Zsigmond) || a. Hozzánk v. hozzátok hasonlóan nagymértékben, fokban; ennyire. Ejh, jó urak, dicső urak, | Ilyen gyávák a Góliátok? (Ady Endre) Im itt vagyunk … Ilyen erős csak az lehet, | ki velünk van teli. (József Attila)
2. Az itt mutatott tárgy tulajdonságához hasonlóan nagymértékben; ennyire <, mint az itt mutatott tárgy>. Állj ilyen egyenesen (, mint ez a ceruza v. bot)! Fogd e gyürűt, urunk ajándoka. | Kicsinben végtelenséget jelent; Mert összeforrva gyenge karjai Egymást örök hűséggel ölelik. | Ily érc-szilárdan álljon frigyetek És légyen üdve ilyen végtelen. (Vörösmarty Mihály)
3. <Az imént említett, meghatározott nagy mértékben, fokban.> Akarja, hogy felnyissák és mégse enged. Ilyen bohó gyümölcs a dió. (Mikszáth Kálmán)
4. (népies) <Mély hangú megfelelőjével párhuzamos használatban, néha kötőszóval, a fokozás részletezése helyett.> Azt mondta, hogy ilyen jól ismeri, olyan jól ismeri. Egyre azt hangoztatta, hogy ilyen sietős, olyan sietős útja van.
IV. (a szófaji érték háttérbe szorulásával) (népies) <Szitkozódásban, bosszús, haragos szidalmazásban, enyhítő szóként.> Ez a Miklós dolga! ezt más nem tehette! | Utána! utána! ilyen szedtevette! (Arany János)
