imádkozik
imádkozik ige -tam, -ott, -zék (-zon)
1. tárgyatlan (vallásügy) Imádsággal (1) fordul Istenhez v. vmely más természetfölöttinek képzelt lényhez, ill. az ilyet ábrázoló v. jelképező tárgyhoz. Ájtatosan, buzgón, hálásan, térden állva imádkozik; Istenhez, a szentekhez, a bálványokhoz imádkozik; imádkozik vkiért, vmiért: vmely természetfölöttinek tartott lényhez vkinek a javára v. vminek az érdekében kérést intéz; imádkozik a holtakért; azért imádkozik, hogy …: (átvitt értelemben is) nagyon vágyik arra, hogy …; (átvitt értelemben) csak azon imádkoztam, hogy …: nagy izgalommal csak azt vártam, abban reménykedtem, hogy …; (tréfás) jól imádkozott: sikerült neki a dolog; elérte célját. Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. (Arany János) Egész nap egyik kis ablak mélyedésében imádkozott. (Kuncz Aladár) || a. tárgyatlan Vmely alkalommal szokásos v. rendszeres imáját (el)végzi. Lefekvés előtt imádkozott. || b. tárgyas (vallásügy) <Vmely imát, ritk. esküt> mond. Öccse azonképen A nagy örök esküt imádkozta szépen. (Arany János)
2. tárgyatlan (bizalmas) Könyörög, rimánkodik vkinek. Hiába imádkoztam neki.
Igekötős igék: elimádkozik; leimádkozik; ráimádkozik; végigimádkozik; visszaimádkozik.
imádkozás; imádkozó; imádkoztat.
