imádság
imádság [ccs] főnév -ot, -a
1. (vallásügy) Istenhez gondolatban v. fennhangon intézett kérés, hálaadás és magasztalás, ill. az ezt tartalmazó szöveg. Esti, reggeli imádság; ® úri imádság; imádságba foglal vkit: a) Isten áldását kéri reá imádságában; b) (átvitt értelemben) hálával gondol reá. Elsőt dobolnak estvéli imádságra. (Mikes Kelemen) Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Száz ezrek ajakán. (Vörösmarty Mihály) Egy vén kuruc barát … anekdotával és imádsággal tartotta a kedvet a kuruc seregben. (Krúdy Gyula)
2. Imádkozás. Imádság közben. Elakadt az imádságban. Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. (Petőfi Sándor)
3. (ritka) Nagy kérlelés, hosszú ideig tartó v. sokszor ismétlődő kérés. Az a bitang már a második hordó bort is majdnem imádságra adta. (Vas Gereben) Csak nagy imádságra lehetett a terembe becsalogatni. (Jókai Mór)
Szólás(ok): csak az imádság tartja (benne a lelket): vki nagyon beteg, csaknem halálán van; csak az imádság tartja: vmi már csaknem összedől v. eldől, ill. kis híja, hogy el nem szakad v. le nem esik.
