index
index [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e]
Általában mutató (II).
1. (gépkocsizás) <Gépkocsi jobb és bal oldalán> kinyúló kis kar v. lámpa, mely kanyarban azt az irányt jelzi, amerre a gépkocsi fordulni akar. Kitette az indexét.
2. (iskolai) Egyetemi v. főiskolai leckekönyv, ill. középiskolai értesítő könyvecske. Indexét aláíratja; indexet ® egyeztet. A kvesztúrába küldtek, ott le kellett volna stempliztetni [= bélyegeztetni] valami indexet. (Karinthy Frigyes)
3. <Főleg a katolikus egyházban:> tiltott könyvek jegyzéke. Indexen van vmely könyv: indexre kerül vmely író v. könyve: könyveit v. egy bizonyos könyvét nem szabad terjeszteni és olvasni; indexre tesz vmely könyvet: olvasását, terjesztését megtiltja.
4. (tudományos) <Tudományos v. tudománynépszerűsítő könyvek végén> név-, tárgy- v. szómutató.
5. (régies) Hivatás és szakma szerint összeállított betűrendes névjegyzék. Megtalálta a szakorvos nevét az indexben.
6. (műszaki nyelv) Vmely mérő műszer számlapjának mutatója, karja. A manométer indexe.
7. (mennyiségtan) Az egymástól eltérő nagyságú mennyiségeket jelölő azonos betűk megkülönböztetésére haszn. kis szám v. betű, pl.: b1, b2, … bn [bé index egy v. bé egy stb.].
8. (tudományos) <Több tudományban, kül. a statisztikában> bizonyos méretek, mennyiségek viszonylagos száma; (összetett) viszonyszám.
Szóösszetétel(ek): árindex.
indexes.
