indítás
indítás főnév -t, -ok, -a
Általában az indít igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vkit, vmit (el- v. meg)indítanak.
1. Vkinek, vminek mozgásra, haladásra, helyváltoztatásra késztetése, bírása, kényszerítése, ill. vminek mozgásba hozása. Hirtelen, lassú, óvatos indítás; a futók, a versenyzők indítása; a vonat indítása. Az indítás nem sikerült. || a. Vminek (meg)indítása, elkezdése; kezdés, kezdeményezés. Folyóirat, gyűjtés, háború, per indítása. Az akció indítása az ő érdeme.
2. (átvitt értelemben, választékos) Vmire ösztönzés, gerjesztés, késztetés. Részvétre, szánalomra indítás. (Belső) indítást érez arra, hogy …
indítási.
