indító
indító melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy, közösség>, aki, ami indít. Pert indító fél; vizsgálatot indító hatóság; a vonatot indító forgalmista.
2. (műszaki nyelv) Indításhoz, indításra való v. indításkor haszn. Indító berendezés, emeltyű, fogantyú; (villamosság) indító ellenállás: villanymotorok bekapcsolásakor alkalmazott, fokozatosan csökkentett nagyobb e.; indító forgattyú ¬; indító jelzés, kapcsolás, készülék, nyomaték.
3. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, ami vmilyen érzésre, ill. ennek külső megnyilatkozására késztet vkit. Könnyekre indító szavak. Szánalomra indító helyzet.
II. főnév -t, -ja
1. (sport) <Versenyeken> az indulást jelző személy. Az indító már ott áll a rajtnál.
2. Villamosoknak, autóbuszoknak, ritk. más közúti járműveknek indítására jelt adó (magasabb) rangú közlekedési alkalmazott.
3. Indító szerkezet. Elektromos indító.
Szóösszetétel(ek): 1. indítóáram; indítóeszköz; indítógomb; indítóhely; indítójel; indítókapcsoló; indítókulcs; indítómágnes; indítómotor; indítópisztoly; indítószelep; indítótárcsa. 2. önindító.
indítói.
