indukció
indukció főnév -t, -ja
1. (filozófia) <A következtetésben> az a mód, hogy egyes jelenségekre, tényekre vonatkozó ítéletekből kiindulva általános érvényű ítélethez, igazsághoz jutunk el. || a. (filozófia, tudományos) Induktív következtetésen alapuló módszer.
2. (fizika) Az a jelenség, ill. folyamat, melynek során a vezetékben mágneses tér hatására elektromos áram keletkezik. || a. (fizika) Mágneses indukció: az a jelenség, melynek során egy lágyvas mágneses rúd egyik sarkának közelítésekor mágnességet kap, mágnesessé válik.
3. (nyelvtudomány) Az a hatás, amelyet egy szóban v. érintkező szavak határán vmely hang egy másikra tesz, s az ennek következtében módosul (hasonul v. elhasonul).
Szóösszetétel(ek): 1. indukciócsökkenés; indukcióelosztás; indukciógörbe; indukciómentes; indukciótörvény; indukcióvonal; 2. önindukció.
indukciójú.
