indulatos

Teljes szövegű keresés

indulatos melléknév -an, -abb (kissé választékos)
1. Olyan <személy>, aki természeténél, alkatánál fogva könnyen indulatba (1) jön, gyorsan haragra gerjed, hamar felbosszantható. Indulatos férfi. Világéletében indulatos ember volt. || a. (főleg állítmányként) Olyan <személy>, aki vmi miatt éppen indulatba jött, hirtelen haragra gerjedt; ingerült. Egyszerre indulatos lett.  Kapu előtt állt az indulatos gazda, Szokás szerint a nyájt olvasni akarta. (Petőfi Sándor) Ha … kétségbeesett | bennem az ész, hát megráztam magam | és tettem, vakon, indulatosan, | amit … az ösztönöm sugott. (Szabó Lőrinc)
2. Ilyen embertől származó, rá valló, rá jellemző. Indulatos tekintet; indulatos szavakkal támad vkire; indulatosan válaszol.  Egy pár indulatos lépést tesz, s gondolkozva megáll. (Tolnai Lajos)
3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Haragos indulattal teli <hangulat, állapot>.  Valami önző, indulatos, békétlen levegő volt most a családban. (Kaffka Margit)
indulatosság.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem