ingerült
ingerült [ë v. e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. <Bosszúság, fáradtság v. idegesség miatt> felindult állapotban levő, haragra gerjedt <személy>. Egész nap ingerült volt. Bal idők szerencsétlensége, hogy kelletinél ingerültebbek vagyunk. (Vörösmarty Mihály) Ingerülten sarkon fordult, becsapta maga után az ajtót. (Kosztolányi Dezső)
2. Ilyen személyre jellemző, vele kapcs., tőle származó. Ingerült lelkiállapot, hang, válasz.
ingerültség.
