intő
intő melléknév és főnév
I. melléknév (-n)
1. Általában olyan, aki, amely int. Kezével intő rendőr; a gyermekeit jóra intő apa.
2. (átvitt értelemben) Olyan, amely figyelmeztet vmire. Intő példa: olyan példa, amely arra figyelmeztet, hogy nem szabad, nem helyes e példa nyomán eljárni. Hallgass az intő szóra! Szeretem a szomorú órák Kisértetes, intő hivását. (Ady Endre)
II. főnév -t, -je [e] (iskolai) Általános, közép- v. szakiskolai tanulónak a tanév első v. harmadik negyedében tanúsított rossz előmeneteléről v. nem kielégítő magatartásáról a szülőnek küldött, a rovónál enyhébb hivatalos figyelmeztetés. Intőt kapott fizikából. Eddig nem gondolt rá, hogy ő is kaphat valaha intőt. (Móricz Zsigmond) || a. Alkalomszerűen küldött, kül. a tanuló magatartására vonatk. ilyen figyelmeztetés. A fiam ma intőt hozott haza, mert rendetlenkedett az órán.
Szóösszetétel(ek): intőosztás.
