ínyenc
ínyenc [ë v. e] melléknév és főnév
I. melléknév (-en), -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, aki jól ismeri a különleges, finom ételeket, italokat, csak ezeket szereti, és nagyon élvezi őket. Ínyenc öregúr, vendég. || a. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <személy>, aki szellemi élvezetekben, szórakozásokban a különleges, válogatott élményeket szereti, keresi. Ínyenc olvasó, színházlátogató.
2. Nagyon finom, válogatott, különleges <étel, ital>. Ínyenc csemege, falat. [Az asztalka] fölemelkedik, megrakva ínyenc lakomával. (Jókai Mór)
II. főnév -et, -e [ë, e] Ínyenc személy. Nagy ínyenc volt. A háború előtt csinált egyszer … színházi ínyencek számára kis Marionett-színházat. (Kuncz Aladár) Úgy várta az életben a vidám perceket, mint az ínyenc a jó falatot. (Móricz Zsigmond)
