ión
ión főnév és melléknév, (régies) jón (történettudomány)
I. főnév -t, -ok, -ja Az iónok: Kis-Ázsia nyugati részén, a környező szigeteken és Közép-Görögországban élt ókori görög törzs, amely az ógörög nyelvnek egyik nyelvjárását beszélte, és amelynek az ókori görög kultúra kifejlesztésében nagy része volt.
II. melléknév
1. Az iónok közé tartozó <személy>, iónokból álló <csoport>. Ión filozófus; ión lakosság.
2. Az iónokra jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcs., ill. az iónok történeti élete folyamán létrehozott <dolog>. Ión nyelvjárás; (építészet, művészettörténet) ión oszlop: csigavonalas fejben végződő, lábazaton nyugvó, barázdált, karcsú o.; (építészet, művészettörténet) ión stílus: ógörög építészeti s., amelyet a dór stílustól főleg az ión oszlopok alkalmazása különböztet meg.
3. A hajdan iónok lakta földdel kapcs., ahhoz tartozó. Ión szigetek. Lelked derűs, mint, ha leszáll az alkony, Tavaszi fényben a jón partvidék. (Juhász Gyula)
