irányító
irányító melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an v. -lag
1. Olyan, aki, amely irányít (főként 1, 3) vkit, vmit. Irányító akarat, egyéniség, eszme; irányító jelleg(ű); irányító postahivatal; irányító szolgálat. Irányító szerepet tölt be.
2. (műszaki nyelv) Olyan <készülék, berendezés>, amellyel vmit irányítanak. Önműködő irányító berendezés.
II. főnév -t, -ja
1. (választékos, sajtónyelvi) Az a személy, aki vkit, vmit irányít, vezet. Legfőbb szellemi irányító; a forradalom irányítói; a hadsereg felvonulásának irányítója.
2. (műszaki nyelv) Vminek irányítására való berendezés, készülék. Önműködő irányító; korszerű irányítóval fölszerelt áramátalakító.
3. (ritka) Utasítás, útmutatás, irányelv. Irányítóul közölt néhány szempontot.
Szóösszetétel(ek): áramirányító; egyenirányító; munkairányító.
irányítói.
