irgalom
irgalom főnév ..lmat, ..lma (csak egyes számban)
1. (választékos) Együttérző, segíteni akaró részvét más vkinek a nehéz sorsa, szenvedése iránt. Nincs a szívében irgalom. Tudta magáról, hogy öreg, s csak irgalomból tűrik meg itten. (Gelléri Andor Endre)
2. (vallásügy is, választékos) Kegyelem (1). Irgalom atyja: Isten; irgalomért esedezik, könyörög. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. (Arany János) || a. (választékos) <Felkiáltásként:> irgalmazz! Leborult a nagy cseh: „kegyelem! irgalom!” (Arany János)
3. (népies) Az irgalmát (neki)! v. aki irgalma van!: <enyhébb káromkodás>. Pista bátyám, mi van a fejeden? – Turbán az irgalmát! Nem látod, hogy törökké lettem? (Gárdonyi Géza) Akinek a Gazda éccaka idején izen, annak ébredni kell ám, az irgalmát! (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): irgalomadó; irgalomfalat; irgalomfillér; irgalomfű; irgalomkenyér.
irgalmú.
