irigy
irigy [i-i v. i-í v. í-i] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, aki más szerencséjén, sikerén, jólétén bosszankodik, s azt inkább magának kívánja. Irigy vkire. Ne légy olyan irigy! Minden rossz gyomrú ember irigy a jó étvágyúra. (Gárdonyi Géza) || a. Ilyen személyre jellemző, tőle származó. Irigy tekintet, természet; irigy szemmel nézi. Mily irígyen nézte másnak, … Hogy mohos [= bajszos] a szájaszéle: Bezzeg cserélt volna véle! (Arany János)
2. Saját tulajdonát, kedvező helyzetét, állapotát önzően féltő <személy>. Milyen irigy, nem adná ide a labdát! Adj egy kis helyet, ne légy olyan irigy! Irigy kutyának nevezte, mert nem adott neki kölcsönt. Szóláshasonlat(ok): irigy, mint a ® kutya. || a. Falatját, helyét a többivel megosztani nem akaró, mohó <állat>.
II. főnév -et, -e [ë, e] Irigy (1) ember. Kinek nincs irigye? (szójárás) Adjon isten sok irigyet, kevés szánakozót! Múzsám ne csügedj!• bár vak irígyeid Kancsal szemekkel rád hunyorítanak. (Csokonai Vitéz Mihály) Termékeny mezeid mennyei harmatok Mossák, s csűreidért Európa írigyed. (Berzsenyi Dániel) Nem voltak … irigyei; minden rendű és rangú ember egyhangúan zengte a dicséretét. (Kaffka Margit)
A II. sz. jelentés harmadik sorábana kezdődő Csokonai-idézet eleje helyesen így: Múzsám, ne csüggedj!
