irodalmár
irodalmár főnév -t, -ok, -a v. -ja
1. Az az íróember, aki az irodalom, kül. a korabeli irodalom világnézeti, eszmei, esztétikai kérdéseivel foglalkozik. A két északi lángész [Ibsen és Strindberg] minden megnyilatkozásban olyan furcsa és idegen volt, hogy annak idején még az irodalmárok és a műveltek is visszatorpantak tőlük. (Kosztolányi Dezső) || a. Irodalomtörténész.
2. (ritka, rosszalló, gúnyos) Az, aki buzgón, de műkedvelő szinten foglalkozik szépirodalommal v. írói alkotások bírálatával.
irodalmári; irodalmárkodik.
