írói
írói melléknév
1. Íróra jellemző, hozzá tartozó, rá valló. Írói egyéniség, tehetség, véna. Igazi írói vér volt. Még a paradicsomban is arra gondol, hogy milyen szépen lehetne leírni. (Mikszáth Kálmán)
2. Írótól haszn., követett, tőle eredő, származó. Írói (ál)név: fölvett név, amelyen vmely író a műveit megjelenteti; írói eszközök; írói felfogás, hitvallás, irány; írói hagyaték ¬; írói működés, tevékenység. Az írói pályára lépett. || a. Olyan <nyelv, nyelvezet, stílus>, amely(b)en vmely író magát kifejezi, amelyben ír. Mikszáth írói nyelve. || b. (régies) Olyan <nyelv>, amelyen irodalmi műveket írnak; irodalmi. A hawai dialectuson, melyet írói nyelvvé emeltek, már könyvek is vannak nyomtatva. (Vörösmarty Mihály)
3. Írókból álló, írókat magában foglaló (közösség). Írói csoport, egyesület. Ott, hol az írói respublika kezdődik, … nem születés, nem hivatal többé, egyedül okok, egyedül ész adnak elsőséget. (Bajza József) Az írói körök … pártállást foglaltak el Kazinczy mellett és ellen. (Gyulai Pál)
4. Írónak járó (I. 7), írót (meg)illető. Írói tiszteletdíj. Írói babérokra vágyik.
