irón
irón főnév -t, -ok, -ja (régies, hivatalos)
Ceruza. Színes irón. Irónnal tett bejegyzés érvénytelen. Irónt vett elő mellényzsebéből. (Krúdy Gyula) A kis ideges emberke átnyújtott … egy papírlapot, melyre kék irónnal néhány szám volt írva. (Kosztolányi Dezső) || a. (elavult) Írásra haszn. ónrudacska; ón. Papírt és irónt húzott elő, hogy ő legyen a társaság jegyzője. (Vas Gereben)
Szóösszetétel(ek): 1. irónhegyező; 2. csavarirón.
