irt
irt ige -ott, -son; -ani
1. tárgyas Irt vmit: azzal van elfoglalva, hogy sok azonos v. hasonló jellegű növényt egymás után kiszaggat, kivág, elpusztít. Gazt, gyomot, perjét irt. Irtja a konkolyt a búza közül. || a. Erdőt irt: azzal van elfoglalva, hogy az erdő vmennyi fáját v. fáinak egy részét kivágja. || b. (tárgy nélkül) Ha jó termést akarsz, gyomlálj és irts! Kertem is van: talpalatnyi birtok … Most is abban ültetek és irtok. (Arany János)
2. tárgyas <Rendsz. kártevő állatot, élősdit> tömegesen pusztít, öl. Patkányt, poloskát, sáskát irt. A mezei kártevőket irtani kell. Hosszú, messzelövő puskáikkal csak a kőszáli kecskét irtják. (Jókai Mór) Takaróinkból a férgeket irtottuk. (Kuncz Aladár) [A kutyát] meg is fürösztötték, hogy tiszta és szép fehér legyen, meg hogy irtsák a bolhát belőle. (Nagy Lajos) || a. tárgyas <Sok embert> kíméletlenül gyilkol, pusztít. Irtották a békés lakosságot.
3. tárgyas <Ártalmas, szükségtelen, haszontalan v. útban levő dolgot> foglalkozásszerűen v. folyamatosan eltávolít. Szőrt, tyúkszemet irt.
4. tárgyas (átvitt értelemben) <Kedvezőtlennek tartott társadalmi jelenségeket> minden erejével elfojtani, megszüntetni igyekszik. Fáradhatatlanul irtja a hibákat. Az ilyen szokásokat irtani kell. Irtani kell gyökerestül a bűnt. (Berzsenyi Dániel)
Igekötős igék: kiirt.
irtatlan; irtott.
