is
is kötőszó és határozószó
I. kötőszó <Szavak, mondatrészek és mondatok kapcsolására; rendsz. a kapcsolt, főleg a kiemelt szó után, igekötős ige kapcsolásakor a kiemelt igekötő és az ige közt; a megengedő szerepű is rendsz. az állítmány után.>
A. <Szavak, mondatrészek kapcsolására.>
I. <Egyszeres használatban, gyak. szerkezetileg lezárt mondat után, toldásszerűen kapcsolt hangsúlyos mondatrész után.>
A. <Rokon, egy fogalomkörbe tartozó fogalmak, rokon értelmű szavak, kifejezések kapcsolására, főleg más kötőszóval együtt, v. meg nem nevezett, csak odaértett, odaérthető előzményre utalva.>
1. <Azonos mondatrészek kapcsolására. Más kötőszó nélkül ritk.> Várja a fiát; a lányát is. –11 <És, s, meg kötőszóval együtt.> Ott volt az apja és az anyja is. Kérek egy kiló kenyeret, egy kiló cukrot és még egy liter tejet is. Szomorú volt, és sírt is. Egy új hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is, kell alkotnotok. (Petőfi Sándor) A Visztulánál hajdan s ma is | Tréfás dalos halászok ülnek. (Ady Endre) Izgatta szívem negyven cigarettám. | Meg más egyéb is. A fekete. Minden. (Kosztolányi Dezső) || a. <Felsorolásban, az utolsó tag után.> Házasodjék meg az apád, és ha engem elvesz, Úgy lapátja, tekenője, pemetéje is lesz. (Arany János) [Ady emlékezete.] Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta szóval, tettel és hallgatással is? … (József Attila)
2. <Más-más mondatrésszel kifejezett rokon fogalmak kapcsolására, ugyanazon az egyszerű mondaton belül; gyak. a megelőző mondatban megnevezett(ek)re visszautaló szövegkörnyezettel.> A gazzal együtt a kukoricát is sok helyen kiszántotta. [Lambert szivében kés, Latour nyakán | Kötél,] s utánok több is jön talán. (Petőfi Sándor) [Burzsoá: Társaid eljönnek munkát könyörögni maholnap! | Proletár: Majd mikor eljönnek könyörögni,] velük jövök én is! (József Attila)
3. <Tagadó szerkezetek kapcsolására az is közvetlenül a tagadó szó után áll:> sem nem. Lina komoran hallgatott, nem szólt bele, nem is ismerte őket … (Móricz Zsigmond) –31 <Hasonló szerkezetben, hanem kötőszóval kapcs. Nem a fiához, nem is a lányához, hanem egyik szomszédjához ment. Nem isten, nem is az ész, hanem | a szén, vas és olaj, | a való anyag teremtett minket | e szörnyű társadalom | öntőformáiba löttyintve | forrón és szilajon. (József Attila) –32 <És, s v. de, azonban kötőszóval kapcs.> Kötésünket a Sors akarta, | Nem érdem, nem bűn, nem erény, Nem szükség, de nem is ravaszság. (Ady Endre)
4. <Tiltó szerkezetek kapcsolására; az is közvetlenül a tiltó szó után áll:> se ne. Ne mondj ellent (neki), ne is szólalj meg!
B. <Fokozást jelentő fogalom neve, fokozó értelmű szó v. szókapcsolat után.>
1. <A fokozást jelentő szavak, kifejezések mint azonos mondatrészek vannak kitéve a mondatban.> Az ellenség mozdulatait szemmel tartva, kisebb csapatait meg is kergetve … Komáromnak vonulhatna. (Kossuth Lajos) [A halál] enged egy napot vagy egy hetet, talán többet is, de a határidő rideg szám, az nem engedhet semmit. (Mikszáth Kálmán) –11 <És, s, sőt kötőszóval.> Ügyekeznünk kell az ellenséget tűzzel, vassal és éhséggel elpusztítani, s magvát is kiirtani. (Kossuth Lajos) || a. <Az is az általánosítást követő, fokozásul kiemelt személy v. dolog neve után áll.> Bármelyik, a legöregebb is, kedvébe akart … járni. (Móricz Zsigmond) || b. <Az is kötőszó toldásként csatolt mondatrész után áll.> Felajánlását teljesítette, a pótfelajánlást is. –b1 <Más kötőszóval kapcs.> A dominó másodszor is megjelent, de sőt harmadszor is. (Vas Gereben) || c. <Az is olyan állítmányt, főleg igét kapcsol, amelynek tartalmát az előzményben szereplő hasonló tartalom magasabb fokának tartjuk.> A fehér ingváll piszkos a sok izzadt tenyértől, némelyik leányon ki is van égetve [a táncosa szivarjától]. (Mikszáth Kálmán) Olyan jóízűen nevetett, még gurgulázott is. (Móricz Zsigmond) –c1 <Más kötőszóval, főleg és, s, sőt, vagy kötőszóval kapcs.> De kövessük Toldit és a rege szálát. | Hogy látta-e… a kolostor népe, Ki tudja? hisz ennek ötszáz harminc éve; Lehet az, hogy látták, vagy meg is ösmerték, De megháborítni a nagy hőst nem merték. (Arany János) Elfogadom a rózsát, betűzöm a hajamba, és otthon esetleg le is préselem. (Mikszáth Kálmán)
2. <Középfokú, esetleg felsőfokú melléknévvel, határozószóval kapcs.: a középfokú alak mellett a hasonlítás alapját jelentő -nál, -nél v. (népies) -tól, -től ragos szó után; azt érzékeltetve, hogy a kisebb fokot jelentő lehetőségekről nem is szólunk.> Ez az aranynál is értékesebb. A kőnél is keményebb szíve van. A pók fel s alá szaladgál a selyemnél is finomabb síneken. (Mikszáth Kálmán) Hatalmasabb a királynál is Az én apám. (Ady Endre) Szerencse, hogy Péterfi dr. rendkívül hasznavehető ember volt, mindent tudott, mindenről véleménye volt, s játszva tudta a legbonyolultabb ügyeket is megmagyarázni. (Móricz Zsigmond) –21 <Állandósult szókapcsolatokban.> Kisebb gondja is nagyobb annál. Több is veszett Mohácsnál.
3. <Tagadó szerkezetben:> … Nem is: sem nem. Már egy hete csak a mamára | gondolok … Nyikorgó kosárral ölében, | ment a padlásra … Csak ment és teregetett némán, | nem szidott, nem is nézett énrám. (József Attila)
C. <Lefokozást jelentő fogalom neve, lefokozó értelmű szó v. szókapcsolat után; gyak. csak, csupán, pusztán, már, még határozószóval kapcs.>
1. <A lefokozást jelentő szavak, kifejezések ki vannak téve a mondatban.> || a. <Olyan mutató névmás v. határozószó után, amely kevésnek, csekélynek, jelentéktelennek tartott dologra mutat vissza.> Bubenyik azonban már nem várta be … a fejtegetést, neki sürgős dolga van, már ezért is kikap otthon. (Mikszáth Kálmán)
2. <Az is olyan tagadó állítmányt, főleg igét kapcsol, amelynek tartalmát az előző ige tartalmánál kisebb fokúnak, kevésbé jelentősnek tartjuk:> Nem is: sem nem. Nem alszom, nem is vagyok álmos. Ezt nem mondtam. Nem is gondoltam. –21 <Főleg és, s, sőt, ritkábban de kötőszóval kapcs.> Nem kell ide több bor, de sőt nem is szabad. (Vas Gereben)
D. <Ellentétes, ellentétszerűen szembeállított rokon fogalmak, hasonló viszonyban levő szavak, kifejezések, mondatrészek kapcsolására.>
1. <A nemcsak … hanem (de) … páros kötőszóval kapcsolatban; a második tag után:> Nemcsak …, hanem … is: … is, … is; mind …, mind … Népének nemcsak múltja érdekelte, hanem jövője is. Nemcsak ezt kérem, hanem azt is. Nemcsak a jó tanulókkal foglalkozik, hanem a rosszakkal is. Hogy is tudnék futni mostan, Mikor a fejem tele van: Nem csak fejem, de szívem is. (Petőfi Sándor) Bence … Épen olyan, mint az apja hajdanába, | Apja a vén Bence, kitől nem csak nevet, | Hanem hűséget is mintegy örökbe vett. (Arany János) [Nosztyt] szívesen fogadták, nemcsak az öregek, de Mari is. (Mikszáth Kálmán) Szindbád leszállott az ócska ládáról, amelyen nemcsak a direktor szokta kipihenni gondjait, hanem a kövér komikus és a többi idősebb színészek is. (Krúdy Gyula) Dani nem gondolta …, hogy pletykát már nemcsak róla fújnak, hanem ellene is. (Móricz Zsigmond) –11 <Felszólító mondat többtagú mondatrészének kapcsolására:> Ne csak …, hanem … is. Ne csak a nyári ruhát vidd magaddal, hanem a melegebbet is! || a. <Hasonló szerkezetben, olyan rendsz. elismerő állítás kiemelt szavát v. szószerkezetét fogja körül a hanem … is, amely vmi nem várt többletet tartalmaz:> nemcsak (hogy) …, hanem (még) … is. A lánya nemcsak szép, hanem okos is. Nemcsak lelkiismeretes dolgozó, hanem leleményes újító is. Berzsenyi … kozmopolitának adja ki nemcsak magát, hanem a lovát is. (Ambrus Zoltán) [Keresztapámat] apámhoz nemcsak a komaság kötötte, hanem régi iskolai pajtásság is. (Gárdonyi Géza) || b. <A nemcsak kötőszóval bevezetett tagadó mondat utáni állításnak v. tagadásnak kiemelt szavát v. szószerkezetét fogja körül a hanem … is:> Nemcsak (hogy) nem …, hanem (még v. [biz] még hozzá) … is; nemcsak (hogy) nem…, hanem (de) még nem is … Nemcsak hogy nem fogad szót, hanem még (hozzá) állandóan felesel is. Nemcsak hogy nem láttam, hanem (de) még csak nem is hallottam róla.
2. (ritka) <A de v. de meg kötőszókkal kapcs.> Dalod, mint a puszták harangja egyszerű, De oly tiszta is, mint a puszták harangja. (Petőfi Sándor) Némelyik négy ficánkoló lovon jött, másik két rossz gebén, volt itt nagyúr, de falusi jegyző is, tanítók leányzói és baronesszek. (Mikszáth Kálmán) Jaj, hogyha téged más pótolna Egyetlen egyszer, Te, de meg én is, be megjárnók Ily szerelemmel. (Ady Endre)
3. <Megengedő értelmű határozó után; a határozóval és vmely más mondatrésszel kifejezett olyan ellentétes v. ellentétszerű fogalmi viszony nyomósítására, amely a szövegnek odaérthető kiegészítésére és a kitett határozó közt van meg.> És a halottan is deli hölgyet lovára öleli … (Arany János) Egyszer volt itt a Sors kegyes, | Bukásban is nagy és kegyes. (Ady Endre) || a. <Hasonló mondatban a dacára, ellenére névutóval szerkesztett megengedő határozó után.> Összeköttetései ellenére (dacára) is elbocsátották. Táborunk e győzelem dacára is … nem csak Csucsáról és Feketetóról, sőt Bucsáról is kivonult. (Kossuth Lajos)
4. <Tagadó mondatban:> (és, s, de, azonban) Nem is; sem nem. Nem szép, de nem is csúnya. Az 1 ily formán mindig 1 marad és nem szoroz az 1 és nem is oszt. (József Attila)
II. <Páros v. többszörösan ismételt használatban, a lezárt szerkezetű mondaton belül, többé-kevésbé rokon v. ellentétes fogalmak, rokon v. ellentétes értelmű mondatrészek szorosabb kapcsolatának jelölésére.>
A. <Rokon fogalmak, egy fogalomkörbe tartozó szavak, mondatrészek kapcsolására.> Apját is, anyját is elvesztette. Fiát is, lányát is taníttatja. Ettem is, ittam is. A tanár rendületlenül tisztelte a direktorát úgy is mint embert, úgy is mint tanárt, úgy is mint korrekt direktort, s úgy is mint ennek a mai szerencsétlen bűnügynek kérlelhetetlen vizsgáló és ítélő bíróját. (Móricz Zsigmond) Öreg jámbor bolond, de jó tehén – | tavaly is, most is drága borjat ellett. (József Attila) – A1 <És v. meg kötőszóval együtt.> Ettem is és (meg) ittam is. Veszek én neked, Éva, selyemcipőt is, meg selyemkesztyűt is. (Gárdonyi Géza)
B. <Ellentétes, ellentétszerűen szembeállított fogalmak, ellentétes értelmű v. ellentétesként szembeállított szavak, mondatrészek kapcsolására.>
1. <Ellentétes fogalmak kapcsolására, mindegyiknek bizonyos fokú érvényességét elismerve.> Jó is, rossz is [= elismerem, hogy jó, de azt is tudom, hogy (bizonyos szempontból) rossz]. De hát ha [Lilla] édes aggodalma Más boldogabbnak a jutalma? | Óh félek is – reménylek is. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. <Mutató névmás, mutató határozószó magas- és mélyhangú változatának összekapcsolásában, rendsz. határozatlanság v. általánosítás kifejezésére.> Ez is, az is: egyszer (v. egyik helyen) ez, máskor (v. másik helyen) az; mindegyik; ide is, oda is: a) mind a mutatással megjelölt közel(ebb)i helyre, mind az ugyanúgy meghatározott távol(abb)ira; b) egyszer (az) egyik helyre, máskor (a) másikra; c) egyszer az egyikhez, máskor (a) másikhoz; d) mindenhová; e) mindenhez; így is, úgy is: a) mind ezen a módon, mind azon a módon; b) mind ebben az állapotban, mind (am)abban az állapotban; c) akár az egyik módon, akár a másikon (, de…); d) mindenképpen, okvetlenül; innen is, onnan is: a) mind a mutatással megjelölt közel(ebb)i helyről, mind az ugyanúgy meghatározott távol(abb)iról; b) egyszer (az) egyik helyről, máskor (a) másik helyről; itt is, ott is: a) mind a mutatással megjelölt közel(ebb)i helyen, mind az ugyanúgy meghatározott távol(abb)i helyen; b) egyszer (az) egyik helyen, máskor (a) másik helyen. Kérek ebből is, abból is. Idegesen nézett ide is, oda is. Egyszer így is, úgy is meg kell halni … (Móricz Zsigmond)
3. <Állítás és tagadás kapcsolására.> || a. <Annak kifejezésére, hogy a szóban forgó személy nem végzi teljes erővel, teljes odaadással a szóban forgó cselekvést, hogy húzódozik tőle, hogy magatartásában határozatlanság, ingadozás van.> Dolgozott is, nem is. Akarta is, nem is. Hiszi is, nem is. Az anya figyelt is rá, nem is. (Kosztolányi Dezső) || b. <Hasonló mondatban annak kifejezésére, hogy a szóban forgó személy habozik, bizonytalankodik s nem szívesen tesz vmit.> Adna is, nem is. Mondaná is, nem is. Venné is a lányt, nem is. Ment is volna, nem is; gyakran visszanézett, Végre a töretlen nád közt elenyészett. (Arany János) Zörgetne is, nem is, bátorsága nincsen, Csak úgy tétovázik keze a kilincsen. (Arany János) || c. <Hasonló mondatban, annak kifejezésére, hogy a megállapítás csak korlátozással, csak részben érvényes.> || d. <Az alannyal, a tárggyal v. a határozóval kifejezett, megjelölt, odaértett személyek, dolgok számának, anyag mennyiségének keveslésére.> Voltak is, nem is: kevesen voltak, alig voltak (néhányan). Evett is, nem is: keveset evett, alig evett valamit. Tudott is, nem is. Ettem is, nem is, azt adtak, ami nekik tetszett, nem amit kértem. (Petőfi Sándor) De miféle sírnak sötétlik ott dombja, | Arra Miklósnak most van is, nincs is gondja. (Arany János)
C. <Távolabbi nem rokon, nem ellentétes, de vmely szempontból összetartozó fogalmak alkalmi összekapcsolásának jelölésére.> Anikót elsodrá a vágy is, az ár is. (Arany János)
D. <Távolabbi fogalmak felsorolásakor használt kötőszóként, fokozásban.> S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szeret. (Petőfi Sándor)
B. <Tagmondatok, mondatok kapcsolására. A kapcsolat, a párhuzam – a megengedő mondatok kivételével – rendsz. az egyes tagmondatok, mondatok, ill. az oda érthető előzmény és az azonos mondatrésze közt áll fenn.>
I. <Egyszeres használatban.>
A. <Kapcsolatos mondatok kötőszavaként.>
1. <Két v. több mondat rokon fogalmainak összekapcsolására.> –11 <A mondat szorosabb kapcsolatát azonos mondatrészek párhuzama és a második mondatban levő is határozottabban érzékelteti.> Apját régen elvesztette. Most anyját is eltemette. Vigadjatok csak, én is vígadok majd. (Vörösmarty Mihály) A madár röpűlt csak eddig, Most az ember is röpűl! (Petőfi Sándor) Övé a felelősség, mondám [Görgeynek] …, övé a dicsőség is. (Kossuth Lajos) Azután a vendégek kezdtek érkezni a megye távolabbi részeiből … Ebéd után a közeli falvakból is özönlöttek a vendégek. (Mikszáth Kálmán) A kocsi, a két ló marad. Mácsék is maradnak. (Gárdonyi Géza) –12 <Lassúbb• párhuzammal szerkesztett rokon értelmű mondatok kötőszavaként.> Hoztam krumplit; a zsákban köles volt már, | neked, én konok, csirkét is szereztem. (József Attila) –13 <Lazább párhuzamos hasonlatban.> Adj ki minden hangot, lantom, Ami benned még maradt… A nap is, midőn lemégyen, Pazarolva földön égen, Szétszór minden sugarat. (Petőfi Sándor) Az ember végül homokos | szomorú, vizes síkra ér, | szétnéz merengve és okos | fejével biccent, nem remél. | Én is így próbálok csalás | nélkül szétnézni könnyedén. (József Attila) –14 <és, s kötőszóval együtt.> Csörtettek bátran a senkik És meglapult az igaz ember S a kényes rabló is rabolt. (Ady Endre) Szép | piros sárkány repült a rét fölött… | S te is ott voltál mindenütt, tücsök! (Szabó Lőrinc) –15 <A két mondat v. a két tagmondat párhuzamára a kötőszókon kívül azonos névmás is rámutat.> Házasodom, tudod azt, s tudod azt is, hogy jövedelmet Dús uradalmam nem hullat zsebeimbe. (Petőfi Sándor) –16 (népies) <meg, aztán kötőszóval is kapcsolt mondatban.> Hiában siet, mert én el nem szalasztom, meg jobb is, ha én érem el előbb kendet, mint más. (Vas Gereben) A te mai traktádnak már most prószit [= egészségére]. – No meg a te komédiába menetelednek is. (Jókai Mór)
Az 546. lap első hasábjának 13. sorában „Lassúbb” helyett olvasandó szó: Lazább
2. <Olyan mondatok kapcsolására, amelyekben más-más mondatrésszel kifejezett, vmely szempontból rokon fogalmak fordulnak elő.> Apja régen meghalt. Most anyját is elvesztette. Szép legény volt Marci, szerették a lyányok. | Ha én utánam is annyian volnának! … (Petőfi Sándor) Tele van a Duna, | Tán még ki is szalad, Szivemben is alig Fér meg az indulat. (Petőfi Sándor) Szomorú sors az, a jó kis pej lóról … csak úgy messziről zümmögni verses dalokat. De a Bodri kutyának sem volt nyugta, a Sajó kutyának sem, továbbá a nagy fehér Tiszát is emlegették a dalok. (Tömörkény István)
3. <Olyan rokonértelmű mondatok, tagmondatok hangsúlyos szava után, amelyek közt közelebbi szerkesztésbeli párhuzam nincsen.> Konduljanak meg a vészharangok! | Nekem is egy kötelet kezembe! (Petőfi Sándor)
4. <Elhallgatott, oda értett, oda érthető előzményre v. fogalomra utalva; a mondatot a mondatrész kapcsolata viszonyítja az előzmény(ek)hez.> [A találkozón jól éreztük magunkat.] – Tudom. Az öcsém is ott volt. Úgy látom, te is rosszkedvű vagy. Volt még azután is viadal akárhány. (Arany János) || a. <Valamely sorozat megelőző tagjaira utaló kötőszóként.> Várok talán egy kicsit, mert más megrendelésem is volna … (Gárdonyi Géza) [Az idegen] éppenséggel nem látszott olyan embernek, akivel másodszor is öröm találkozni. (Gárdonyi Géza) Éljen, éljen s kiürítették az utolsó poharat is a fiúk. (Ady Endre) || b. <Az eddigivel v. a mostanival szembeállított idő, esemény neve után.> Persze suba alatt sok szó esett erről ezután is … (Mikszáth Kálmán) Anci ígyen továbbra is megmaradt a zordon házban. (Krúdy Gyula) || c. <A meg nem nevezett, föl nem sorolt többi személlyel, dologgal szemben kiemelt személy, dolog neve v. egyéb jelölője után:> többi v. többek közt, egyebek közt, másokon (más hasonlókon) kívül (még) … A társaságban én is ott valák, | S valék szomszédja épen Erzsikének. (Petőfi Sándor) Te, van egy üveg jó cognacom is. Parancsolsz? (Ambrus Zoltán) Mert ott vagyunk mi immár mindenütt: | Uj a világ nálunk is már, hozsánna. (Ady Endre) S ha most a tyúkszemünkre lépnek, hogy lábunk cipőnkbe dagad, | rajtad is múlt! (József Attila) || d. <Ráhagyást, beleegyezést, megengedést jelentő egyszerű mondatban, olyankor, amikor csak az egyik lehetőségről beszélünk, a többiről nem, de azokat is lehetségesnek tartjuk.> Hát akkor indulhatunk is. Írhatok is éppen, ha kell.
5. <Tagadás utáni megszorítás, kisebb fok, lefokozás kapcsolására.> Egész nap nem evett semmit, s előző nap is éhezett (v. koplalt). Szindbád csaknem harmadik napja nem látta Georginát. Legutoljára is csupán egy percig láthatta, egy eldugott régiségkereskedés homályos ablaka mögött. (Krúdy Gyula)
6. <Tagadó mondatok kapcsolására:> Nem is: sem nem; (és) nem. „Háború! háború!” hangzik a teremben; Tudta ezt a király … Tudta, hogy az ország élni-halni készen, Mind feláll őérte, összesen, egészen: Még se támaszkodott egyedűl csak erre, Nem is kényszeríte senkit menetelre. (Arany János) –61 <És, s kötőszóval.> Itt nem lehet gyűlést tartani. És talán nem is lehetett volna, ha valamiért föl nem fortyan a Herkules-termetű Leviczky János. (Mikszáth Kálmán) „Haragszom rád”-ot játszunk. Nem tart velünk? – Nincsenek ismerőseim, és nem is szokásom a játékból való harag. (Mikszáth Kálmán)
7. (ritka) <Állítás és tagadás, felszólítás és tiltás kapcsolásakor, kettős kiemelést tartalmazó tagadó v. tiltó mondatban, közvetlenül a kiemelt alany, tárgy v. határozó után, olyankor, amikor az állító és tagadó, a felszólító és tiltó tagmondatok, ill. mondatok kapcsolt mondatrésze azonos fogalmat jelöl; a nagyobb nyomaték az is után következő, külön szakaszt kezdő tagadó szón, tagadó igén v. tiltószón van; ilyenkor a sem, se nem használatos.> Erősen fogyott az a népszerűség, amit [Jókai korában] a balközépen szereztek … Hanem iszen a népszerűség is nem olyan érték, amit takarékpénztári könyvecskére lehet gyűjteni s belőle kivenni, vagy hozzáadni tetszés szerint kamatok kamatjait. (Mikszáth Kálmán) Nem fogsz szeretni senkit, gondoltad, … | csak leányok gyenge mellét, üdítő hűs szemét, … | s a testükből szürődött, lelkedbe szürt zenét? | De ezt is nem becsülted. (Babits Mihály)
8. (ritka) <Elhallgatott előzménnyel, kettős kiemelést tartalmazó tagadó mondatban, a kiemelt nyomatékú tagadó szerkezet után következő kiemelt mondatrész után:> sem. A föld nem akart hozni itt is csak fát, borókabokrokat, árvalányhajat és páfrányt, de az emberek kényszerítették, furkálták, piszkálták. (Mikszáth Kálmán)
9. (ritka) <Hasonló helyzetű és szerkezetű tiltó mondatban; hasonló helyzetben:> se. Ne fosszatok meg engem is attól az élvezettől [arra utalva: elég, hogy mást megfosztottatok tőle].
B. <Az előzményhez v. a következő mondathoz viszonyítva fokozást jelentő v. fokozást is tartalmazó mondat kötőszavaként.>
1. <A fokozást jelentő szavak, kifejezések mint a tagmondatok, mondatok azonos mondatrészei, ki vannak téve a m(ok)-ban.> Hány temetés esik egy napon? – Hol hogy. Hat-hét. Néha tizenkét-tizenhárom is. (Kosztolányi Dezső) –11 <s, és, sőt, esetleg de kötőszóval együtt.> Rettenetes égiháború keletkezett, mintha minden lázadoznék a természetben, a barmok bőgtek az istállóban, tyúkok, madarak elbújtak, s az utolsó fűszál is félénken reszketett. (Mikszáth Kálmán) Minden hős merényt | a Végzet ellen, sujtanak az istenek | s a Végzet sujtja még az isteneket is. (Babits Mihály) || a. <Középfokú, felsőfokú szóalak után.> (népies) <Az így középfoka után.> Hát így lesz-e már ez mindig ezután? – Még ígyebb is! (Tóth E.) || b. <A fokozást az igealak jelenti a megelőző mondat igealakjához viszonyítva.> Most délután lusták az emberek. Nagyobb része emészt a fák alatt, némelyek el is aludtak a gyepen, és mélyen hortyognak … (Mikszáth Kálmán) –b1 <És, s, sőt kötőszóval együtt.> S amint odább sem ereszté el a tekintete az erecskét, sőt fel is állott, hogy tovább láthassa, egyszerre két villogó szem és egy rőt fej bizsergette meg a tagjait. (Mikszáth Kálmán) –b2 <A két mondat alanya azonos.> [Rozália] tavaly még elfogadta tőle az évenkénti mogyoróküldeményt. Meg is köszönte levélkében. (Mikszáth Kálmán) Születtem, elvegyültem és kiváltam. | Meg is fizettem, kinek ahogy mérte. (József Attila) –b3 <Az igével olyan szókapcsolat van szembeállítva, amely többet jelent az igénél; az is a hangsúlyos bővítmény után áll.> Tiszta szívvel betörök, | ha kell, embert is ölök. (József Attila) –b4 <s, és, sőt kötőszóval együtt.> Vidám tűz lobogott a kályhában; a rubint szikrácskák ott duhajkodtak, játszadoztak a rostélyhajó előtt, s ki is ugráltak a pajkosabbak a likacsokon. (Mikszáth Kálmán)
2. <Azt a mozzanatot, dolgot, gondolatot elhallgatva, amelyhez képest a kifejezés fokozást jelent; még nyomósító szóval v. anélkül.> Még te is azt mondod?! [= mások már úgyis eleget hangoztatták, s tőled nem ezt vártam volna]. || a. <Arra utalva, hogy másokról mint kevésbé jelentősekről, mint közönségesebbekről meg sem emlékezünk.> Mán megint nem eszel? – Nem kívánom. – Nem jó? Iszen azért tettem bele kétujjnyi szalonnát is. A császár is megnyalná a kanalát utána. (Gárdonyi Géza) Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek tőled, nagyon gyalázatos ember vagyok, de az angyalok is elromlanak ezen a tájon. (Ady Endre) || b. <A most v. ma határozószó után, még hasz-val v. anélkül, annak kifejezésére, hogy az esemény, a folyamat, az állapot még mindig tart, még mindig megismétlődik.> Most is hallom e dalt, elhangzott bár: | „Cserebogár, sárga cserebogár!” (Petőfi Sándor) Ön nagyon szép most is … Isten úgyse, egészen elbájoló. (Jókai Mór) || c. <Mennyiségi fokozásban egyneműek v. különneműek nagy számára, tömegére vonatkozólag.> [Az anyósom] nem hagyott ám békét, felhánta [= felhányta] még az öregapámat is. (Móricz Zsigmond) || d. <Értékelés fokozására.> Ez a kép – testvérek között is megért négyszázat. (Ambrus Zoltán) || e. <Az is közvetlenül az alany, a tárgy v. a határozó után áll, gyak. még, esetleg akár határozószóval; az ige tartalmának fokozására szolgál; arra utalva, hogy a kisebb fokot jelentő lehetőségekről szólni sem érdemes.> Megcsalná az (még) a tulajdon apját is! Mikor én a hegedűmet előveszem, megríkatom én még az egereket is. (Jókai Mór) Hisz ilyenkor még a halálos ellenségnek is megbocsát az ember … (Mikszáth Kálmán)
3. (ritka) <Kettős kiemelést és fokozást is tartalmazó tagadó mondatban, a fokozást jelentő mondatrész után; a tagadószó külön szakaszt kezd.> Még egy alispáni fiú neve és díszes személye is nem eredményez mindig kellő hatást némely hölgyek előtt. (Tolnai Lajos)
C. <Lefokozó értelmű tagadó mondatokban.>
1. <A lefokozást jelentő szavak, kifejezések mint a tagmondatok, mondatok azonos mondatrészei, ki vannak téve a m(ok)ban.> A beteget éppen nem konfundálta ez a vita, talán nem is hallotta. (Mikszáth Kálmán) Nekem még kutyám sincsen. – Hász most nekem sincsen. Nem is tartok többé. (Gárdonyi Géza)
2. <Azt a mozzanatot, dolgot, gondolatot elhallgatva, amelyhez képest a kifejezés lefokozást jelent; arra utalva, hogy másokról mint nagyobb jelentőségűekről már szólni sem kell, szólni sem akarunk.> Nyájas szófogadás, kígyó-csúszású hizelgés Lesz kenyerem (s zsíros kenyerem) … hah, lesz a kutyának, Nem pedig én nékem! pusztán a gondolat is Lángfelhőket idéz vérem szemeimnek elébe. (Petőfi Sándor) Lehet, elkormányozná [Bontó vármegyét] jól a legutolsó írnok is, ha főispán lenne, és nem tudnák róla, hogy írnok volt. (Mikszáth Kálmán) Az egész éjjel rossz helyeken jártál, ki és be, be és ki! … hogy merre? … elgondolni is utálat! … (Ambrus Zoltán) Csak a mese s csak az átok Tartott eddig így-úgy is még. (Ady Endre)
D. <Kapcsolatos mondatokkal tartalmilag rokon alárendelt mondatok kapcsoló kötőszavaként.>
1. <Főmondatbeli és mellékmondatbeli azonos mondatrészek kapcsolására.> –11 <A főmondat azonos mondatrészének kapcsoló szavaként.> Ahol te jól érzed magad, ott én is szívesen maradok. Ha neki van, másnak is jut. (Vörösmarty Mihály) Mikorra kiértünk a kereszthez a szekérútra, a postásfiú is odaért. (Gárdonyi Géza) S mint szorongó kivándorlókra, | ránk is úgy vár az új világ … (József Attila) A csecsemő is szenvedi, ha szül a nő. (József Attila) –12 <A mellékmondat azonos mondatrészének kapcsoló szavaként.> Szívesen maradok, ha te is maradsz még. Olyan könnyen, vígan, játszva hipp-hoppozott [Darkó néni], hogy mi is kedvet kaptunk tőle. (Móricz Zsigmond) –13 <Mellékmondati kötőszóval kapcsolt, tartalmilag önálló mondatban.> Vilma kisasszony bedugta a keskeny kis kezét [a zacskóba], mire a selyma Kopereczky is benyúlt a maga nagy mancsával. (Mikszáth Kálmán) –14 (irodalmi nyelvben) <Mellékmondatban, az előzmény kifejezése nélkül.> Nem, amig élek, ezt [a zubbonyt] le nem vetem, | …Minap, hogy a sült hallal jóllakám is, | Három obolt [= obulust] fizettem a mosónak. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. <Mellékmondathoz fokozást jelentő főmondatot kapcsol.> Azonfelül, hogy nem érti a dolgát, még kötekedik is.
3. <Időhat és feltételes mellékmondathoz közel álló, kevésnek, jelentéktelennek tartott cselekvést, magatartást mint lehetséges okot tartalmazó mondat kötőszavaként:> Ha (csak, csupán) … is: ha annál többet nem tesz is, mint …; ha annál több nem történik is, mint … Most, e szinészek által, az atyám Megöléséhez hasonlót játszatok Bátyám előtt: lesem minden vonását, Lelkébe nyúlok az elevenig, S ha rezzen is: tudom, hogy mit tegyek. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Ha mukkan is, Torkára forralom bizony. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
E. (ritka) <Ellentétes, ellentétszerű szembeállítást tartalmazó mondatpárok kapcsolására.>
1. <Ellentétes mozzanatokat tartalmazó tagmondatok kapcsolására.> És elkezdett az eső cseperészni, | de mintha mindegy volna, el is állt. (József Attila)
2. <Ellentétes értelmű mondatpárokban, a második mellékmondatban gyak. az állítmány után, a mellékmondat végén.> Szólj török! e várhoz harcot hoztál-e vagy alkut? | Vissza, ha alkuszol! hitlennek az alku nem állhat; Vissza, ha harc kell is! készülj meghalni kezünktől. (Vörösmarty Mihály)
3. <Ellentétszerűen szembeállító tagadó mondatok, tagadó tagmondatok kapcsolására.> Nem tehetségtelen ő, nincs is különös tehetsége: olyan, amilyen még sok van. –31 <És, s v. de, azonban kötőszóval kapcs.> A patikással [= patikussal] húzalkodni nem akarok … De nem is tudom azom kár „miségét”, mit egyenesen neki lehet imputálni [= tulajdonítani]. (Arany János)
4. <Elhallgatott előzménnyel, az ellentét v. a szembeállítás első tagjának elhagyásával; annak kifejezésére, hogy a megállapítás nemcsak az elhallgatott esetre érvényes, hanem, s ez több annál, még a szóval kifejezett esetre is.> Kardodat elviszem én, villogjon holtod után is. (Vörösmarty Mihály) No Ottó, hát nappal is leselkedik az emberre a halál? (Ady Endre)
F. <Ellentétszerűen szembeállított, fokozó értelmű tagmondat kötőszavaként, nemcsak …, de (hanem) … páros kötőszóval kapcsolt állító mondatok második tagmondatában.> [Voltál-e az új divatbemutatón?] – Nemcsak voltam, de még a zsüribe is beválasztottak. [Látta a legújabban érkezett borokat?] – Nemcsak láttam, de (hanem) még meg is kóstoltatták velem.
G. <Alárendelt mondatok ellentétes értelmű tagmondatának kapcsolatos kötőszavaként.>
1. <Az ellentét a mellékmondat és a főmondat tartalmában rejlik; a kapcsolt mondatrészek azonos fogalmat jelölnek.> Amely uton jött volt, azon is ment vissza. (Arany János)
2. <Ha kötőszóval bevezetett mondat utáni főmondatban; az is kötőszó az ige (igék) ellentétes értelmű bővítményeit v. igekötőit kapcsolja össze.> Ha el tudtad hozni, majd vissza is viszed. Ha ide gyalog jöttél, majd vissza is gyalog mégy.
3. <Általános értelmű főmondat után, megszorító értelmű mellékmondatban, főleg annak végén a mellékmondatot bevezető még határozószóval v. anélkül.> Mindenütt ellenséget talál, ahol segítséget várt is. (Jókai Mór)
H. <Következtető, következményt jelentő mondatban.>
1. <Annak kifejezésére, hogy a következményt természetesnek tartjuk:> azért hát, így hát. Szívesen marasztottam, itt is maradt estig. Nagyon hidegen fogadtam, el is ment mindjárt. –11 <És, s kötőszóval együtt.> Megvallotta, hogy biz ő csak kőmíves. És én le is hűltem akkor. (Gárdonyi Géza) || a. <Gúnyos kifejezésben, annak jelölésére, hogy a következmény előzményeként mondottat a szokásossal ellenkező értelemben kell vennünk.> Nagyon szívesen marasztottam; el is ment mindjárt.
2. <Következtetést is tartalmazó tagadó mondatok kapcsolására:> nem is: sem nem. Kínálgatja őket a jó háziasszony … Nem bánik könnyen a ház becsületével, Nem is mondhatják rá, hogy fösvény vagy lusta. (Petőfi Sándor)
I. <Fokozást is tartalmazó következtető mondatban; rendsz. más kötőszó nélkül; a két tagmondat közti kapcsolat lazább.> – I1 <Az is következtető, következményt tartalmazó mondatban rendsz. az alany, a tárgy v. a határozó után áll.> Ejh mi a kő! tyúk anyó, kend A szobában lakik itt bent? | … Itt szaladgál föl és alá, Még a ládára is fölszáll. (Petőfi Sándor) [A bárónak] hovatovább jobb kedve támadt, még pezsgőt is hozatott, és vizespoharkat rendelt hozzá. (Mikszáth Kálmán) Milyen könnyű a járása! Akár a víz színén is járhatna. (Gárdonyi Géza) A néniék nagyon összevesztek a papon. Tini néni még a vadászfegyvert is lekapta a falról, alig birtuk kicsavarni a kezéből. (Krúdy Gyula) – I2 <Az is a fokozást jelentő hangsúlyos ige v. az ige hangsúlyos igekötője után.> Teli van a Duna, | Tán még ki is szalad. (Petőfi Sándor)
J. <Következményes mellékmondatban; rendsz. fokozó értelmű főmondattal kapcs.> Haljunk meg oly szépen, oly vitézül, Hogy azok is megsirassanak kik Eltörölnek a földnek szinérül! (Petőfi Sándor) Annyi tiszt lődörgött itt, hogy még a szeplős asszonyoknak is hármával jutott udvarló. (Mikszáth Kálmán) A Bodri olyan hatalmas, hogy a múlt télen Julcsa mama árnyékát is elugatta. (Ady Endre)
K. <Lefokozást (is) tartalmazó következményes mellékmondatban, lefokozó értelmű főmondattal kapcs.> Hát a mente, hát a nadrág, Ugy megritkult, olyan ó, Hogy szunyoghálónak is már Csak szükségből volna jó. (Petőfi Sándor)
L. <Megengedő értelmű v. megengedést is tartalmazó tagmondatok kötőszavaként.>
A. <Feltételes mellékmondattal kapcsolatos megengedésben; rendsz. ha, ritkábban akárha, akárhogy, bárha, habár kötőszóval, az elsővel állandósult kapcsolatot alkotva, ha … is alakban; az is rendsz. az állítmány után.>
1. <Annak kifejezésére, hogy a mellékmondat v. ennek egy része olyan feltevést, feltételt tartalmaz, amelyet lehetségesnek tartunk ugyan, de a várt v. várható következmény helyett az ellenkezője következett v. következik be:> bár (ámbár, habár, noha) lehetséges, hogy … <A főmondatban gyak. mégis, mégsem, akkor is, akkor se(m), azért, azért sem.> Ha beteg is, fölkel. Ha nem akarod is, elmegyek. Ha elmégy is, este nyolc órára légy itthon! S ha nem leszek is soha boldog: | Szeretek, álmodom, rajongok. (Reviczky Gyula) Ha valaki beteg, akárha kutya is, illik, hogy érdeklődjünk valamennyire. (Gárdonyi Géza) Bécsben a korcsmáros Tán még nem is sejti, Vagy ha tán sejti is, Könnyen elfelejti … (Ady Endre) Kiszáradt hasábfák döngenek | … Ha fordul is egy, a lehullt halom | néma … (József Attila) –11 (régies) <Az is a mondat végén, alany, tárgy v. határozó után áll.> Rozgonyi Piroska föltette magában, Hogy megtöri szivét fájdalmas igában, Ketté szakad ámbár, és ha könyez vért is: Feleségül mégyen Lőrinchez azért is. (Arany János) –12 (főleg népies) <Igekötős igei állítmány esetén az is az igekötő és az ige közt áll.> Ha el is mégy, este nyolc órára légy itthon. –13 (népies, bizalmas) <Tagadó szerkezetben, az is a tagadószó és az állítmány(i rész) közt áll.> Ha nem is súlyos beteg, azért orvoshoz kellene mennie. Ha nem is kérted, én azért elhoztam. Nagyfalu helysége nem igyenest [= egyenest] délen – Fekszik, hol a rest nap legutóbb kel télen: | Arra felé Miklós fékét kanyarítja, | Tudja már a Pejkó, ha nem is tanítja. (Arany János) Bárha nem is volt kert, udvar és kerítés [a házunk körül] …, de magunk laktunk benne! (Móricz Zsigmond) || a. <Fokozásban, a kijelentés, felszólítás, kérdés nyomósítására, kiemelésére való mellékmondat kötőszavaként.> Hát ha ugyan tizszer, vagy százszor lenne is elméd Bölcsebb másénál, senkit te boszontva ne mocskolj. (Vörösmarty Mihály) A katonatiszt, akár ha generális is, szintén nem fog fájdalmasan pillantani a kardjára, vagy a lovára. (Gárdonyi Géza) –a1 <Kijelentő v. felszólító főmondattal kapcs., annak kifejezésére, hogy a lehetséges akadályok, a nem kívánt következmény ellenére is végbemegy a cselekvés, ill. cselekedni kell.> Ha lehull a két kezünk is, Ha mindnyájan itt veszünk is, Előre! (Petőfi Sándor) No, ha térdig koptatom is a lábam, megmutatom a Bibovszkának, …hogy ki vagyok, mi vagyok. (Mikszáth Kálmán) Gyuri egy mozdulatot tett, hogy azért is, ha az egész világ összeomlik is, megteszi azt, amit akar. (Móricz Zsigmond) –a2 <A mellékmondat követi a főmondatot, a független mondatot.> Hogy hajítná el az anya gyermekeit, még ha koronáját mentené is meg általuk… (Jókai Mór) –a3 (régies) <Hasonló helyzetben, az is kötőszó az alany után, a mondat végén áll.> Mégis és újra föl a szívvel, Mi véres szivünkért, Mi kinunkért, mi bánatunkért, Mi szegény meggyötört hitünkért, | Ha orkánzik a Mindenség is. (Ady Endre) || b. <A cselekvés, történés, állapot eredménytelen, hiábavaló voltának kifejezésében.> Árva madár, gólya madár, Sohse nő ki tollad, ne várd, … Mert, ha épen Nő is szépen: Rosz emberek elmetélik! (Arany János) –b1 <Hasonló szerepben, fokozó értelmű mellékmondatban.> És ámbátor Két prókátor Minden könyvét összehányja S minden írást széjjeltúr is: Ilyen ügyről, Madárfüttyről, Mit sem tud a corpus juris [= a törvénykönyv]. (Arany János) A leányaim ma ezért nem, holnap azért nem, de se ma, se holnap nem mennek férjhez, és ha a bőrömből kibúvok is, akkor sem mennek férjhez. (Ambrus Zoltán) || c. <Állítás utólagos megszorításában:> ha nem is … : bár (ámbár, habár, noha) nem mondhatjuk, hogy … [Az öcsém] járása legénykedős, hegyes volt, ha nem is büszke. (Gárdonyi Géza) || d. <Tagadás, lefokozás utólagos megszorításban:> ha … is, … : bár (ámbár, habár, noha, jóllehet) nem mondhatjuk, hogy nem …, de (azért) … Vágtat a ló a pusztába … Kikiálták vén gebének … Alig van a csontja, bőre, Lépni sem tud, vagy ha lép is, inkább hátra, mint előre! (Arany János) || e. Ha mindjárt … is: <feltétel, ok v. lehetőség szokatlan, rendkívüli voltának hangsúlyozására; állítást, felszólítást tartalmazó főmondattal kapcs.:> a) még abban az esetben is, ha …; azzal sem törődve, ha … Megteszem, ha mindjárt belepusztulok is. Húzd rá, cigány, csak azért is, Ha mingyárt az ingemért is! (Petőfi Sándor); b) bár nem nagyon valószínű, hogy úgy van, de még akkor is … Ha mindjárt igaza van is, paszkvil íróvá aljasul. (Gyulai Pál)
2. Bár (ámbár, habár, noha) elismerem (elismerhetjük), hogy …, (de azért) mindamellett, mindazonáltal …; igaz ugyan, hogy … (, de az is való, hogy…) No, ne sírj! Azért én szeretlek, ha rossz vagy is. (Ambrus Zoltán) A tanító úr, ámbár pap is egyúttal, nem született valami nagy gazdálkodónak. (Móricz Zsigmond) Ha féltem is, a helyemet megálltam. (József Attila) || a. <Fokozó mondatban, a főmondatbeli kijelentés nyomósítására.> A halál semmi, még ha biztos is. (Mikszáth Kálmán) || b. Bár, habár (tudott dolog, hogy …) Ha mult s jelen nem a tiétek is, Tiétek lesz a végtelen jövendő. (Petőfi Sándor) [Édesapám] azért nem lett más, ha most már több földje van is, és ha mindennap kávézik is. (Móricz Zsigmond)
B. <Akár-, bár- előtagú általános névmást v. általános határozószót tartalmazó rendsz. fokozó értelmű megengedő mondatban.> –B1 <Az is az állítmány után áll.> Akárhányadiknak ér is a célba, bizonyos, hogy szépen küzdött. Akárhol járok is, mindig gondolok rátok. Akárhonnan jött is, szívesen kell fogadni. Akárhova lett is, elő kell keríteni. Akárkitől ered is ez a mondás, annyi bizonyos, hogy szellemes. Akármeddig maradsz is, szívesen látunk. Akármennyibe kerül is, megveszem. Akármennyire erőlködik is, nem boldogul vele. Akármerről jött is a támadás, a csapat mindig kivédte. Bárhol rejtőzik is, felkutatom. Bármennyire támadták is, bátran visszaütött. Akárki (akár)mit mond is: mindegy, hogy ki mondja, és mit mond. Ember csak ember marad, akárminő magas polcon álljon is. (Széchenyi István) Bármint óvakodunk is, bizony mindig csak inkább saját hasznunkra hajlunk, mint máséra. (Széchenyi István) Bárkié is a dicsőség, a hazáé a haszon. (Petőfi Sándor) Csak add elém, anyám, Bármilyen barna is az a kenyér. (Petőfi Sándor) Két kézre fogja ám minden ember az evezőt, és bármennyire fáradt is, itten engedni nem szabad. (Tömörkény István) Előre látta, hogy Sanyika meg fog bukni, akármennyit vesződik is vele. (Móricz Zsigmond) Akármilyen fürgén igyekezett is dolgozni, én már akkor éreztem, hogy a munkától fél. (Móricz Zsigmond) – B2 (kissé népies, bizalmas) <Az is közvetlenül az általános névmssal v. általában határozószóval kifejezett kiemelt alany, tárgy, határozó v. általános névmással szerkesztett jelzett szó után áll.> Akárki is volt, rendes ember volt. Akárhogy is történt, már nem segíthetünk rajta. Akárhány napig is maradsz, mi szívesen látunk. Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. | Mindenki tudta és hirdette: ő volt. (Kosztolányi Dezső) Most csak arra kell gondolni, hogy akármi is lett, akárhogy is vót, de ebben a percben a hazát a legnagyobb veszedelem fenyegeti. (Móricz Zsigmond) Ha erről bármit is mondok, büszke vagyok rá. (Móricz Zsigmond)
C. (népies) <A megengedő mondat tartalmas szavai nélkül, a megengedő kötőszó és az is kapcsolatát mondatként használva.>
1. Bár is: a) akárhogyan v. bárhogyan tette is, akármit v. bármit tett is. Bár – is Uram! de nem jól tette. (Szentjóbi Szabó L.); b) akárhogy v. bárhogy lesz is; akármi v. bármi történjék is. Anikót elsodrá a vágy is, az ár is, | Csak visszakiáltott: „Bence, gyerünk bár is!” (Arany János)
2. Ha is: ha úgy van is. Zsandárok cirkálhatnak … – Sebaj, hiszen te jóban vagy velök? – Ha is; még is veszedelmes. (Csepreghy F.) Ferke (duzzogva): Hát nem szeretsz? – Kata (nevetve): Ha is, de azért nem vagyok ám már is eladó. (Lukácsy S.)
II. <Páros v. többszörösen ismételt használatban.>
A. <Rokon fogalmak, azonos mondatrészek kapcsolására, rendsz. gondolatpárhuzamban; páros használatban v. ritk. többszörösen ismételve. Szép is volt, jó is volt, de egy kissé könnyelmű volt. – A1 És, s kötőszóval kapcsolatban.> Irisz is volt hamupipőke S pórvirág volt a krizantém is. (Ady Endre)
B. <Ellentétes, ellentétszerűen szembeállított fogalmak, kifejezések kapcsolására.>
1. <Ellentétes tagmondatokban, főleg rosszalló, elítélő, elutasító kifejezésekben.> Fel is út, le is út v. le is út, fel is út: <kiutasításként:> elmehetsz, elmehettek, nem tartóztatlak (téged, benneteket), távozz(atok) innen; elmehet(nek); (ritka) elmehetek (elmehetünk), mert kiutasítanak (bennünket). Ha … nem fogadom el ezt a megalázó szerepet, akkor: le is út, fel is út! (Ambrus Zoltán) Le is ut, fel is ut, Róka koma futva fut. (Móricz Zsigmond)
2. <Ellentétes értelmű mondatpárokban, a főmondat mutató szava után.> Akkor is sír ez a gyerek, ha leteszik, akkor is, ha fölveszik.
3. <Ellentétes értelmű mondatpárokban, a mellékmondatok kötőszavaként; mindegyikre egyaránt érvényes következtetéssel:> Ha … is …, ha … is … : akár …, akár … (, mindenképpen …; ugyanaz következik belőle). Ennek a népi találós kérdésnek: ha leteszik is, ha fölveszik is, sír, „lánc” a megfejtése.
C. (ritka) <Távolabbi, nem rokon, nem ellentétes fogalmak kapcsolására, rendsz. gondolatpárhuzamban, páros használatban v. ritk. többszörösen ismételve.> Noszty Ferenc vagyok … – Ferenc? Én is Ferenc, te is Ferenc, a császár is Ferenc. Mit tudom én abból, melyik malac ki ökre? (Mikszáth Kálmán)
D. <Ráhagyást, megengedést jelentő mondatokban, páros, esetleg háromszoros akár …, akár …, (akár…) kötőszóval kapcsolatban, mindegyikre egyaránt érvényes következtetéssel; kb. a. m. egyre megy, hogy melyik föltevést fogadjuk el, melyik lehetőség áll fenn.> Akar innen, akar onnan kerülünk is, Akar – ha mindjárt az égből cseppentünk is: Dicső nép vagyunk mi. (Arany János) Az asszony csak asszony, ha egy kissé ilyenebb is vagy amolyanabb is a képe. (Vértesi Arnold)
III. <Egyszeres v. páros használatban; feltevésként közölt állítás és tagadás összekapcsolására.> (ritka) Ha … is, ha nem is, v. ha …, ha nem is: akár …, akár nem (, mindenképpen …; ugyanaz következik belőle). [Az új vezért] Ibrahim pasának híjják. Szeretném tudni, hogy ha gondolkodik-é a világi változásokról; de ha gondolkodik is, ha nem is, már a pócon [= polcon] vagyon. (Mikes Kelemen) Megcsókollak, ha akarod, ha nem is. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
II. határozószó
I. <Fokozás nyomósítására.>
1. <Fokozó határozószó nyomósítására:> Nagyon is, (ritka) Igen is: a) nagyobb fokban, nagyobb mértékben (, mint gondolná az ember). Nagyon is igaz. [A menyasszony] Igen is kedvünkre való, Méltó érte a foglaló. (népköltés) b) nagyobb fokban, mértékben, mint kellene: túlságosan is. Nagyon is jól ismerem [jobban is, mint szeretné]. A hús nagyon is megsült. Nagyon is sokan (kevesen) vannak. Nagyon is nem illik hozzá.
2. <Fokozást jelentő v. fokozást szintén tartalmazó számnévi határozó v. egyéb számnévi mondatrész, számnévi jelzős mondatrész után, nyomósító szóként.> Tízszer is visszanézett. Százszor is mondtam neki. Száz szónak is egy a vége. A gitárt! János, a gitárt! – hangzott egy kiáltás. És vagy öten is visszhangozták: – A gitárt, Sörbereky. (Gárdonyi Géza) [A Hortobágy poétája.] Kúnfajta, nagyszemű legény volt … Alkonyatok és délibábok Megfogták százszor is a lelkét … (Ady Endre) || a. (bizalmas) Annál is inkább v. annyival is inkább: (s) annál inkább, annyival inkább. Jó lenne már indulni, annál is inkább, mert én lassan tudok menni.
3. <A beszélő megítélése szerint szokatlanul nagy, ill. kicsiny, jelentős, ill. jelentéktelen dolog, körülmény kiemelésére; gyak. akár v. még határozószóval kapcs.> (Akár v. még) a király is megnyal(hat)ná az ujját, olyan jó. Ennyi idő alatt (akár) gyalog is odaérhetett volna. || a. <Térbeli távolság fokozásában.> Ebből aztán lesz hadd-el-hadd, Mely a kert alá is elhat! (Arany János) || b. <Időtartam fokozásában.> Órákon át is ott üldögélt a parton, és nézte a hullámokat. Hetekig is eltart, míg … Mintsem hogy három hatost adjon a borbélynak, inkább félnapig is elborotválkozik. (Gárdonyi Géza) || c. <Állandósult szókapcsolatokban, a leküzdésre váró nehézségek nyomatékos kifejezésére.> A föld alól is előteremti. Élete árán is megmenti. || d. <Állandósult szókapcsolatokban, közvetlenül az alany, a tárgy v. a határozó után, arra utalva, hogy a kisebb fokot jelentő lehetőségekről szólni sem érdemes.> Kilopná az a szemed világát is! [A mi emberünk] Oda rohan … A lyuk mellé, S bele önté A veder vizet; … A szegény kis ürge Egy darabig csak türte, Hanem aztán csak kimászott. Még az inge is átázott. (Petőfi Sándor) || e. <Olyan kifejezésben, amelyben az is az alany v. vmely bővítmény után áll, de tartalmilag nem (csupán) erre, hanem a fokozást jelentő kifejezés egészére vonatkozik.> Hohó fiú, hiszen te tokát is eresztettél. (Mikszáth Kálmán) –e1 <Mellékmondatban.> A főispán semmi egyéb, mint a miniszter bőségének az a része, amiből szíjat is lehet hasítani. (Mikszáth Kálmán) Jött még… egy Kis nevű öreg ember, aki a szemét is kiszúratná egy kis italért. (Móricz Zsigmond)
II. <Lefokozás nyomósítására.> <Olyan mutató névmás után, amely kevésnek, jelentéktelennek tartott személyre v. dologra mutat vissza.> Epizódszerepeket játszó színész volt, annak is gyenge. Ember vagy. Punktum. Annak is szegény. (Tóth Árpád) – II1 <Más kötőszóval együtt.> Bubenyiknek nem volt erre válasza, csak egy mély, fájdalmas sóhaj röppent el a melléből, de ez is csak kivetett csalétek volt. (Mikszáth Kálmán)
III. <Állandósult szókapcsolatokban, az előadásbeli sorrendre, a tárgyváltoztatásra utaló határozószók nyomósítására.>
1. Először is … v. legelőször is v. (régies) (leg)elébb is: mielőtt bármi másra sor kerülne, mindenekelőtt: a) egyéb eseteket mint kevésbé jelentőseket későbbre hagyva; b) egyéb eseteket mellőzve … Először is csináljunk helyet a ládának. A tervezethez nekünk is volna néhány szavunk: először is az ötödik pontjához. Legelőször is összeszedte az iratokat. [Virág Benedekhez.] Majd ha Kelenföldünk új díszt vesz régi nevével, | Tégedet említünk legelőször is, aki az ősi Tisztes üdőből e szép szót ajakunkra emelted. (Vörösmarty Mihály) Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? … (Petőfi Sándor) A Papa először is nem sejti, micsoda menazsériát gyűjtöttünk össze. (Ambrus Zoltán) És legelőször is A legegyszerűbb dologhoz lássatok … (József Attila)
2. Végre is v. (ritka) végül is v. elvégre is: a) <hosszabb keresés v. próbálkozás v. várakozás után> végre, végül. Egy őszi napon messze behatoltam az erdőbe. Festeni való részeket kerestem, de annyit találtam, hogy nem tudtam választani. Végre is arra gondoltam, hogy beszállok valamelyik faluba, és onnan fogok kijárogatni. (Gárdonyi Géza) Végre is Potrubányi úr megsokallta a dúdolgatást, amelyet K. Nagy sehogy sem bírt befejezni. (Krúdy Gyula) b) <mivel az ellenkező feltevés helytelen, az ellenkező eset méltánytalan lenne,> elvégre (1). Csináltatnom kellett egy öltözetet… Nagyon szegényesen festettem. Egy titkár végre is tartozik ezzel a főispánjának. (Mikszáth Kálmán) De végre is egy kutya a kettő. Akár a csont gurul a kutyához, akár a kutya szalad a csonthoz. (Mikszáth Kálmán)
3. Különben is v. (ritka) egyébként is: az előbb közöltektől, gondoltaktól, ill. az ezután közlendőktől függetlenül; ha a szóban forgó körülményt figyelmen kívül hagyjuk (, még akkor is) … Nem voltam képes lépést tartani társaimmal; kik egyébként is idegenek voltak … (Vajda János) Derültséggel kezdődvén a nap, annak verőfényében oszladozni kezdett a tegnap esti ijedtség; különben is hangos lett a hegy a szüretelők dalától, jókedvű kurjongatásaitól. (Mikszáth Kálmán) Nem volt oka a különben is elhárított akadály fölött megrettenni, mert ismerte az eljárást. (Tömörkény István) –31 <Utána következő hangsúlyos tagadószóval kapcs. a tagadás nyomósítására, kiterjesztésére:> különben sem. A báró nagyon kemény volt s igen goromba tudott lenni, ha megbántották. Különben is nem értette a tréfát. (Móricz Zsigmond)
IV. <Nyomósítás erősítésére.>
<Nyomósító értelmezőként v. nyomatékos alanyként, tárgyként, határozóként használt maga visszaható névmás után.> Neked magadnak is be kell látnod, hogy … Deák Ferenc maga is azt mondta egy kopott ruhájú főispánnak, hogy helyes, ha a főispán fényt fejt ki, de az ne a térdekalácsán mutatkozzék. (Mikszáth Kálmán) Apám – s anyámmá válok boldogan, | s apám, anyám maga is ketté oszlik | s én lelkes Eggyé így szaporodom! (József Attila)
V. <Az állítás nyomósítására.>
1. <Az állítás kétségtelen voltának, határozottságának nyomósítására, a csakugyan, valóban, tényleg határozószókkal kapcs. v. nélkülük.> Falu végén kurta kocsma, | Oda rúg ki a Szamosra, | Meg is látná magát benne, Ha az éj nem közelegne. (Petőfi Sándor) Kopereczky aztán ott is ragadt a Nosztyak asztalánál. (Mikszáth Kálmán) Éreztük, hogy … valaminek föltétlenül történnie kell a mi … elmaradt városunkban. Úgy is lett. (Kosztolányi Dezső) Hogyha tüz van, a tüz ég is | kerül hozzá kis fazék is. (Babits Mihály) –11 <Helyeslést, a hallottakkal való egyetértést tartalmazó felelet nyomósítására.> Úgy is van, kiált a beszédbe Vörös úr. (Tolnai Lajos) –12 <Utána következő megszorítással, ellenvetéssel.> Szivartárcát vont elő. Valami három szivar volt is abban, de csurgott belőlök a víz. (Gárdonyi Géza) || a. <Vminek lehetőségét megállapító mondat állítmánya, ill. állítmányának hangsúlyos bővítménye, igekötője után; a lehetőséggel szembeállított valóságos v. valószínűnek tartott cselekedet, ténykedés kiemelésére; s, és kötőszóval v. önállóan.> Sokat v. mindenfelé utazhatott, (s) utazott is. Ezt már nélküled is megtehetik, és (bizonyára) meg is teszik. Az a kendő adta föl neki a thémákat az álmodozáshoz: eszméket iszen adhatott az álomhoz, és adott is, de időt nem adhatott hozzájok. (Mikszáth Kálmán) –a1 <Hasonló mondatban, a nyomatékos határozószó után, az igekötős ige előtt áll az is; magától értődő következményben.> Péternek mind ez új dolog, Szeretni, látni, hallani… A csárda felé sompolyog, Gondolva, hogy tán csak benézhet. | Aminthogy rögtön is bement, Urának ellenére… (Arany János) || b. <Szándékot, ígéretet tartalmazó mondat után a szándék véghezvitelét, az ígéret teljesítését jelentő mondatban, a cselekvés megtörténtének, folyamatban levésének v. kétségtelen bekövetkezésének kiemelésére.> Szerette volna megvenni, (s) meg is vette. Szeretné megszerezni, (és) meg is szerzi. Majd megmutatom, hogyan kell káplárosan vágni. De meg is mutatta. (Vas Gereben) Arra gondoltam, hogy beszállok valamelyik faluba … Hát alkonyat felé találtam is egy falut. (Gárdonyi Géza) || c. <Követelményt, parancsot, vminek szükséges voltát megállapító tagmondat, mondat után következő állításban v. tagadásban, a követelmény, parancs teljesítésének v. a teljesülésbe vetett erős hitnek kiemelésére.> El kellett intéznie, (s) el is intézte. Hóha, hó! – kiáltottak mind egyszerre a legények, s a lovak meg is álltak mindjárt. (Benedek Elek) Jönnie kell új Dózsa Györgynek | S fog is jönni. (Ady Endre) || d. <Érzékelésről, vminek a tudomásul vételéről szóló mondat v. tagmondat utáni mondatban, tagmondatban, annak kifejezésére, hogy az érzékelés, az értesülés megfelel a valóságnak, nem csalódáson alapul.> [Messziről kutyaugatást hallott.] A kutyák ugattak is, egyre erősebben jelezve, hogy valaki közeledik feléjük. [Azt mondták, estére vihar lesz.] – Lett is olyan vihar, hogy ember, állat menekült. Stévóék … állnak a parton, és örömmel szemlélik, hogy jön már a hajósgazda feléjük. Jön is, és előadja a dolgát. (Tömörkény István)
2. <Az állítás érvényességének időbeli kiterjesztését, általánosítását nyomósító szóként.> Mindig is az volt (lesz). [A férjem] vén szamár. Mindig is az volt. (Móricz Zsigmond) –21 <Tagadó szerkezetben, hasonló szerepben.> Nem is volt (lesz) más sohasem. Sohasem is volt (lesz, lehet) más.
3. (kissé népies) <Magyarázat, magyarázatszerű közlés nyomósítására.> Az utca még egész falusias, mintha otthon járna, úgy is hívják, hogy Karai-út. (Móricz Zsigmond)
4. (népies) <Igekötős ige igekötőjének ismétlésével kapcs. használt nyomósító szóként, az igekötő első előfordulása után; a nyomósítást az ismétlés és az is együtt fejezi ki.> Déva városához meg is megjelöntek. (népköltés) Julia szép leány egykoron kimöne Búzavirág szödni a búzamezőbe … Föl is föltekinte a magos egekbe. (népköltés)
VI. <Érzelmileg színezett állítás nyomósító szavaként.>
1. <Az állításban szereplő cselekvés elhatározásának és lefolyásának, az állítás érzelmileg színezett voltának érzékeltetésére; bezzeg, nosza szókkal együtt v. önállóan.> Malinkával együtt felturkálták a főispán bőröndjeiben az összes hivatalos iratokat, míg végre előkerült a kulcs. Vitte is nagy lobogtatva Kopereczkynek. (Mikszáth Kálmán) || a. <Nem várt fordulatot tartalmazó mondatban.> Mire a Dani kóválygó esze odáig tisztult, hogy átkapja a lányt, ez már el is szaladt. (Móricz Zsigmond)
2. <Érzelmileg színezett fokozás nyomósítására, főleg de, be, milyen, mily fokozó szókkal kapcs.; az is rendsz. az állítmány, a határozó v. a jelzős szerkezet után áll.> De jó is volna! Milyen szépen is énekel! De sok szépet is mondott! Oh … együgyű szépem, de sokféleképp is csalnak téged! (Mikszáth Kálmán) Hisz maga is küldött nekem elég virágot. Istenem, milyen boldog is voltam akkor! (Krúdy Gyula) Ó fiam, de boldog, | de boldog is vagy, egy gyermek szivével | és egy tudós eszével. (Babits Mihály) –21 (népies) <Az is közvetlenül a de, be nyomósító szó után következik.> Én is találok szeretőt, Ki én hozzám hivebb lesz; Ki megölel, hozzám fordul, Jaj de is szépen megcsókol, Velem vidám szókat szól. (népköltés) Hej be is nehéz egybeforrasztani, ami elszakadt. (Móricz Zsigmond) Nem is tudott aludni a néni. – No, bánja az ördög, legalább hallottam szép nótát. De is szeretem. (Móricz Zsigmond)
3. <Főleg bosszús v. önérzetes kijelentésben.> Nagyon szemtelen volt. De meg is mondtam neki a véleményemet!
4. <Bosszankodást, meglepetést tartalmazó felkiáltásban; gyak. káromkodást, szitkozódást enyhítő kifejezésben.> Az ördögbe is! Hej, a keservit is! Hát, aki mondta is! hát aki adta is! Hát illyen amollyan! erre is, arra is! | Ki parancsol itt, he? ki az ur a háznál? (Arany János) A manóba is! Nem jó zabálni, ha bíró az ember. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
5. <Fenyegetésben; az igekötőn v. a kiemelt bővítményen rendsz. igen erős érzelmi hangsúly, a többi szótag szinte hangsúlytalan; néha kettős érzelmi hangsúllyal ejtjük, az igei részt szintén erősen kiemelve.> Nyakon is ütlek (, ha megteszed)! Beléd is fojtom a szót! Agyon is ütlek! Jőjj velem, mert nélküled is megyek már! (József Attila)
6. <Annak érzékeltetésére, hogy amit már-már elfelejtettünk, amiről szinte megfeledkeztünk, hirtelen eszünkbe jutott.> Igaz is, … Mért siettek el a gyerekek? Igaz is: szombat van, litániára kell menniök. (Gárdonyi Géza)
7. (gúnyos) <Állító alakú tagadó értelmű mondatban, kiemelő, nyomósító értékkel.> Értesz is te ahhoz! [= nem értesz ahhoz]. Kellesz is neki! [= (ne áltasd magad,) nem kellesz neki]. Nézd a bú, mint fintorítja Sentimentalis pofámat … Úgy de bánod is te mind ezt! | ’Sz az malheuröm, hogy nem bánod. (Petőfi Sándor) Volt is akkor nekünk nevünk. Mindenkit annak hívtak, amilyen volt, „pirók”, – „pufók”, … Neve csak az egy királynak volt: „Kaján”. (Jókai Mór) || a. <Gúnyos ráhagyásban, érzelmileg színezett tagadásban.> Hát igazán nem igaz [, hogy a leányt akarod]? – Jó is vóna. (Móricz Zsigmond) || b. (gúnyos) <Hasonló mondatban, bosszúság kifejezésével, elterelő, kitérő válaszban.> Láttam is én! [= dehogy láttam]. Tudom is én! [= mit tudom én!, dehogy tudom!] || c. (nem gúnyos) <Határozatlanság, bizonytalanság kifejezésére:> Tudom is én: tulajdonképpen nem is tudom. Hogy vagy azzal a leánnyal? … Tudom is én – dünnyögte Péter Pál. – Szép leány, jó leány … (Krúdy Gyula)
VII. <Találgatás kifejezésében, az állítás valószínű v. nem valószínű voltának, bizonytalanságának színezésére.> Talán v. tán nem is kellene elmenned! Hogyan? nem írni most? letenni tollamat, Midőn ha nem csordúl, csöppen egy kis kamat? | Midőn az olvasó már-már olvasni kezd, S talán még rá is áll, ha mondom: vedd meg ezt! (Arany János) A vonaton csak [eljut abba a városba], de hogy találja meg azt a kárpitost? És hát talán hiábavaló is a költség, merthiszen vasárnap bizonyára nem találja otthon [a Dúló-fiút]. (Gárdonyi Géza)
VIII. <Tagadás nyomósítására.>
1. <Tagadó szerkezetben, közvetlenül a nyomatékos tagadó határozószó v. tagadó ige után, a tagadás nyomósítására.> Nem is …; nincs is … És ballagott Jóka mardosó bújával | … Közepette ilyen búnak és panasznak Eszébe se jut, hogy nem is evett az nap. (Arany János) Csak vinnéd magaddal ezt a csúf időt! … Nem is hiszem, hogy nem te hoztad magaddal. (Jókai Mór) Nekem még valami kellene ráadásul, s akkor nem is alkuszom. (Gárdonyi Géza) Gyuri … nem gondolt [a lányra], mintha nem is volna. (Móricz Zsigmond) –11 <Hasonló szerepben, a szembeállító nem …, hanem szópárral kapcs.; a tagadószó után.> Szép legény volt Marci… A szép szó is fogott sörény paripáján. | Nem is a ló, hanem hát a tánc számára Verette a csengőt csizmája sarkára. (Petőfi Sándor) || a. <Helyesbító v. helyesbítést, megszorítást előkészítő tagadó szerkezetben.> Kaméleon vagy, nem is kaméleon, hanem vipera! (Gárdonyi Géza) Rossz az út nagyon. – Azaz hogy nincs is út, … mert ami volt, a szánkók elrontották. (Tömörkény István) Régi újságíró nem vagyok … Engem közéjük a lelkem hozott ugyan, de nem is közéjük, csak ide. (Ady Endre)
2. <Tiltó mondatban, főleg tagadás után; a tiltás nyomósítására.> [Nem megyek el.] – Ne is menj! Mert ne is irj inkább, hogysem bölcs gondolatokkal Terheld meg leveled s gyomrom … (Petőfi Sándor) A kocsis: Én nem szólok egy szót se. A menyecske: De ne is! (Móricz Zsigmond)
3. <Közvetlenül a sem, se tagadó szó után, főleg lefokozást jelentő kapcsolt tagadás nyomósítására; a se(m) is szók az igekötő és az ige között állnak.> Nem is hallottam még, hogy testvéred volna, Udvaromba miért soha nem vezetted, Be sem is mutattad, meg sem ismertetted? (Arany János) –31 <Állítás után következő fokozó v. lefokozó értelmű tagadás v. tiltás nyomósítására; hasonló helyzetben.> – Virágai mellett – mit neki virágok! | Elsuhan, ellebben, le sem is néz rájok. (Arany János) Akik nagy Etelét ma is emlegetik, | Soha, míg világ lesz, el sem is feledik. (Arany János)
4. (irodalmi nyelvben) <Általános tagadás nyomósítására; a semmi, senki, sehol, soha, sohase stb. általában tagadó névmás, tagadó határozószó után:> sem, se. Hát te magadka vagy itt illat s szín nélkül az ormon? | Hervadj el, nem kér senki is, árva virág. (Vörösmarty Mihály) Az ebédre nem kell senkit is megvárnom. (Petőfi Sándor) Egyébiránt Szűcs György gazda | Semmit is el nem mulaszta, Hogy bajuszát megnövelje. (Arany János) A tanárné e tekintetben semmit is el nem hanyagolt. (Tolnai Lajos) És emberekből sohasem is kívánkozott ki itt a hangos hang. (Ady Endre) Ó asszonynéném, én nem ismertem őtet soha is. (Móricz Zsigmond)
5. (irodalmi nyelvben) <Főleg nem tagadószóval, nincs tagadó igével, ne tiltószóval kapcs., egy v. egyéb lefokozó jelzős jelzett szó után, rendsz. az általánosító tagadáshoz hasonló szerepben.> Nem (nincs, ne) … egy … is: nem (nincs, ne) … egy … se(m). Nem élleszt [= éleszt] többé fel egy jajszó is tégedet. (Katona József) Nincsen ott egy talpalatnyi föld is. (Vas Gereben) Nem tévesztett volna el egy mozdulatot is. (Ady Endre) –51 (régies, irodalmi nyelvben) Nem (ne) … egyszer is: nem (ne) … egyszer se(m). A grófnál nem volt kigyelmed egyszer is? (Vas Gereben) –52 (régies, irodalmi nyelvben) <Hasonló jelzős szerkezetben, általános tagadást jelentő névmással, határozószóval kapcs.:> se(m). Nem fogsz engedni egy hajszálnyit is semmi áron. (Kossuth Lajos) Semmire nem adott volna soha egy kis krajcárt is. (Tolnai Lajos) A vén ember fecsegő lett… Sose merte csak félszóban is megmondani a véleményét. (Móricz Zsigmond) –53 (ritka, irodalmi nyelvben) <Hasonló szerkezetben, se(m) tagadószóval kifejezett nyomatékos tagadásban.> Apám hetvennyolc esztendős, Az anyám siket – s rosszul lát. Egy cseppet sem félek egyiktől is. (Arany János–Kínai dal)
IX. <Érzelmileg színezett tagadásban.>
1. <Érzelmileg színezett mondatban, az érzelmi színezés eszközeként.> Nem is v. nincs is: a) <magától értődő tagadás nyomósítására, kb. a. m.:> bizony nem; bezzeg nem; bizony nincs; bezzeg nincs. Sok kérőjét kikosarazta, (de) nem is ment férjhez. A kis asztal mellett egy ifju s egy lányka, Fiatal pár, nem is a mult időt hányja. (Petőfi Sándor) Az erény magában hordja bűnhődését. De hiszen nem is azért erény, hogy jutalmat várjon. (Ambrus Zoltán) b) <megütközést, csodálkozást, meglepetést kifejező tagadásban.> Most látom csak, hiszen te nem is akartál segíteni rajta! Hiszen neked nincs is annyi pénzed! c) <bosszús feleletben, válaszban.> [Ezt valóban te csináltad?] – Nem is a Pityi Palkó! d) <vmely kijelentés tréfás, évődő, enyhébb cáfolatában.> Nem is igaz! || a. Nem is nagyon v. nem is igen: bizony nem túlságosan; bizony éppen csak hogy … Esik a hó, mégis fekete az útca, Nagy vastag sötétség egészen behúzta. | Járó-kelő ember nem is igen akad. (Petőfi Sándor) Cirkuszigazgatók versengtek kezéért, és ennél többet nem is igen kell mondani szakmabeli férfiú előtt. (Krúdy Gyula) Mit nyöszörögsz? nem akarsz halni? | Hisz életünk úgyiscsak talmi S nem is nagyon kell már akarni, Akaródik ez nélküled. (József Attila)
2. (ritka) <Megütközést, keveslést, kicsinylést tartalmazó tagadó alakú eldöntendő kérdésben v. közlésben, közvetlenül a se(m) tagadószó után.> Hát már fel sem is köszöntöd, | Leányom Piroska, nemes Csuta Györgyöt? (Arany János)
X. <Ráhagyás, belenyugvás kifejezésében, nyomósító és érzelmileg színező szóként.>
1. <Rendsz. akár határozószóval kapcs.:> a szóban forgó, a személyraggal, a -tól, -től ragos v. felől, miatt névutós szóval meghatározott személy nem bánja, nem akadályozza, nem törődik vele, ha …; számára közömbös, ha … Tőled (akár) meg is halhat az ember! Akár ne is lássam! –11 <Fokozást tartalmazó ráhagyásban.> Felőlem (akár) tízszer is elénekelheted. –12 <A ráhagyást megszorító mondat követi.> Akár holnap is elmehetsz, de gyere haza idejében! || a. <Hasonló kapcsolatban annak kifejezésére, hogy egyre megy, a megnevezett lehetőség bekövetkezik-e vagy sem.> Akár megyek is már. Akár ne is szóltam volna!
2. (gyak. akár, csak határozószóval, hacsak kötőszóval kapcsolatban) <Annak kifejezésére, hogy a beszélő kevésnek tart ugyan vmit, mégis megelégszik annyival, mégis belenyugszik.> Hol vagytok, ti régi játszótársak? | Közületek csak egyet is lássak! (Petőfi Sándor) A gitárt, Sörbereky! Hacsak egy nótát is! (Gárdonyi Géza)
3. <Ráhagyás, megerősítés, elismerés nyomósítására.> A hirdetés olyformán esett, mintha a szalontai tanács notáriusi érdemeimet akarná megkoszorúzni. Ez szép is volna, de ha nem igaz. (Arany János) Az, aki a helyet ismeri, úgyis ide talál, aki pedig nem ismeri, jobb is, ha nem jön. (Tömörkény István) [Az öreg pap] kihúzza, míg az ő fiát választani lehet. Akkor osztán hadd menjen is el békével Ábrahám kebelébe. (Móricz Zsigmond)
4. <Az is közvetlenül vmelyik akár-, bár- előtagú általános névmás v. általános határozószó után v. ilyen általános névmási jelzővel szerkesztett jelzett szó, ill. ennek névutója után áll.> Nem emlékszem, hogy bármikor is láttam volna. Kitűnt ezen különcködése az említett első falunak az esztendő bármely és bárminő szakaszaiban is. (Jókai Mór) [A németeknek] az ellenségeskedések megszüntetését bármily feltételek mellett is el kell fogadniok. (Kuncz Aladár)
XI. (bizalmas) <Kiegészítendő kérdésben, közvetlenül a kérdő névmás, kérdő határozószó után.>
1. <Főleg annak érzékeltetésére, hogy vmit elfelejtettünk, vmi nem jut eszünkbe, v. csak homályosan emlékezünk rá; gyak. a kérdés ridegségének kerülésére.> Ejnye, mit is mondtál az előbb? Miről is van szó tulajdonképpen? Hogy is volt az a dolog? Hogy is hívják azt az embert? Hol is hagytam abba?
2. <Töprengő kérdésben, tétovázás, bizonytalanság, találgatás érzékeltetésére, főleg keresés közben.> Hová is tettem ezt a följegyzést? Hol is keressem? Vágtat a ló a pusztába … Kikiálták vén gebének, S hámba fogják mint bitangot … Szánakoztak rajta csúful, S hej, be nehezen sajnálták! „No mi is lesz már belőle? Alig van a csontja, bőre …” (Arany János) Hogy is nyílik ez a jószág? … Ahán! Megvan! (Csepreghy F.) Ki járt erre az éjjel? – Mondják, hogy senki, mert szólt volna a puli. – Hát tegnap este? … – A juhászok összenéznek … Hogy hogy is? …, hogy is csak? Hogy tegnap … Várjunk csak emberek. Mi volt tegnap? … persze, persze mi is volt csak tegnap? (Tömörkény István) Ki is volt hát a nizsderi várúr? … (Krúdy Gyula) S kis ijedt gondolatok surrannak szanaszét a baljósló neszre, | gondolatok, hogy mik is vagyunk és hova is megyünk … (Babits Mihály)
3. <Rosszallást, megrovást, szemrehányást tartalmazó kérdésben.> Hogy is tehettél ilyet!? Hova is gondolt kend, mikor ezt tette? (Eötvös József) De hova is tette az eszét? (Tolnai Lajos) Látod te, te rossz, | mért is hagytál el engem? (Babits Mihály) || a. <A beszélőnek önmagához intézett (bosszús) szavaiban, annak érzékeltetésére, hogy utólag úgy látja, nem kellett volna kimondania vmit.> Vagy hova is beszélek … (Mikszáth Kálmán) –a1 <Elbeszélésben, 3. személyben, a beszélő gondolatait tolmácsolva.> Igaz, hogy egyszer rászólt [a leányra]: – Siess: a csendőröd!… Igen bánta, Hogy a fenébe is jött ki az a szó a száján. (Gárdonyi Géza) || b. <Olyankor, amikor a beszélő attól fél, hogy olyat mond, amit később megbánna.> Istenucseg majd mit is mondok! (Csokonai Vitéz Mihály)
4. (rendsz. feltételes, ritk. jelentő módú igével) <Általánosító tagadást jelentő v. azt sugalmazó állító alakú kiegészítendő kérdés kérdő névmása, kérdő határozószava után, rendsz. annak kifejezésével, hogy magától értődőnek tartjuk a kérdés alakjában kifejezett tagadást, tagadó értelmű közlést.> Ki is lehetne más? Hol is lehetne másutt? Hová is mehetett volna (máshová)? Nyerges lovam messze legel, Nem t’ok [= tudok] futni, ha futni lell. | Hogy is tudnék futni mostan? | Mikor a fejem tele van. (Petőfi Sándor) Nekem a bor hogymikép is Ártana? | Hát hiába voltam volna Katona? (Petőfi Sándor) [Néném halálát] megkönnyeztük: mit is tehettünk mást? (Arany János) [A Pálházi-hölgyek] ugyan csak kisvárosi asszonyok, akik nem sokat értenek a művészet, divat és irodalom dolgaihoz, de vajon hol is tanulhatták volna? (Krúdy Gyula)
5. <Hasonló kérdésben, annak érzékeltetésére, hogy a kérdéses dolog nem lenne célszerű, a beszélő nem látja célját a szóban forgó dolognak.> Nem jött el, igaz. De miért is jött volna? A kis asztal mellett egy ifju s egy lányka, Fiatal pár, nem is a mult időt hányja. | Mit is törődnének a multtal? (Petőfi Sándor) A vezérhalom a macskának se kell, mert hiszen minek is kéne? (Krúdy Gyula)
XII. (régies, gyak. hivatalos) <Mellékmondatban, közvetlenül a vonatkozó névmás v. a vonatkozó határozószó után nyomósító szóként, esetleg a kapcsolatos viszonyra is utalva.>
1. <Jelzői mellékmondatban, nyomósító szóként.> Öszve-gyűltenek egyszer jó reggel a törökök …, hogy … buzgó kiáltásokat véghez vihessék, melyet is szokások szerént nagy és harsogó szóval bocsátottak az ég felé. (Kazinczy Ferenc) S Lányi folyó hidján, melyet is Kont védett, | Tarta [a király] csupán ennyi tüzelő beszédet: „Hát, magyarok, vert nyáj …” (Arany János) [A béresgyerek] beköszön Szekeres Pálhoz, ki is ül bent a szobában, és új nyelet farag az ócska baltának. (Tömörkény István)
2. <Olyan összetett mondat jelzői mellékmondatában, amelynek tartalma kapcsolatos mondatokkal kifejezhető.> Mely is: s ez; ki is: s ő. Az ütlegből sokat elvesz És a joghoz egy tallért tesz, Mely is a birói zsebben Bal felől, a szív iránt Meghuzódik a legszebben. (Arany János)
3. <Olyan jelzői mellékmondatban, amely a mellékmondat fölé rendelt tagmondat tartalmát magyarázza.> Ki is: ő v. ez tudniillik; mely is: ez tudniillik. Itt nem lehet gyűlést tartani. És talán nem is lehetett volna, ha valamiért föl nem fortyan a Herkules-termetű Leviczky János, volt dzsidásezredes, ki is rácsapott tenyerével az egyik zöld posztóval borított asztalra. (Mikszáth Kálmán)
4. <Határozói mellékmondatban; a főmondat és a mellékmondat tartalma kapcsolatos mondatokkal is kifejezhető.> Midőn is v. (a)mikor is: s abban az időben: s abban az esetben; s akkor; hol is: s ott, s itt. Szünidő volt, és Szindbád nevelőivel a kisvárosban lakott, midőn is esténkint az első számú páholyból csókot dobott Galamb Irma felé, midőn az a színen megjelent. (Krúdy Gyula) Mintha egy rendes nap estéje után volnának, mikor is legtermészetesebb dolog a világon az, hogy lefeküdjék az ember. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): azértis; csakis; dehogyis; igenis; legalábbis; máris; mégis; úgyis; ugyanis; vagyis.
