ittas
ittas melléknév -an, -abb (választékos)
1. Általában olyan <ember>, aki több szeszes italt fogyasztott, mint amennyit szervezete az alkohol hatásának mutatkozása nélkül elbír; nem teljesen józan. Látszott rajta, hogy ittas. || a. Részeg (I. 1). Annyira ittas volt, hogy járni is alig tudott. A bálvány körül körben táncoló ittas nép. (Gárdonyi Géza) Véletlenül látta meg a hazatérő ittas áldozatot, és tettét a pillanat sugallta. (Babits Mihály) || b. Ilyen emberre jellemző, vele kapcs. Ittas állapotban.
2. (átvitt értelemben) Vmitől ittas: a kábult önfeledtség v. mámoros elragadtatás állapotában levő <ember>; mámoros, részeg. A győzelemtől, az örömtől ittas. Van a tündéreknek virágnyoszolyája, Örömtől ittasan heverésznek rája. (Petőfi Sándor) Az egész város ittas volt a pompától. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): álomittas; diadalittas; gyönyörittas; győzelemittas; kéjittas; örömittas; szerelemittas.
ittasodik; ittasság.
